D. beteg

Na, ez is elért…mer’mostanában nem volt elég…

Úgy volt, hogy mivel a héten Apu itt van Pesten, ma Ő megy Dávidért az oviba, és együtt mennek a Dédihez. A gyerek már reggel nagyon be volt zsongva, kicsit túlzottan is, ötször vesztünk össze, mire az ovihoz értünk, de ott kicsit megnyugodtam, mert gyakorlatilag minden szülő ordított a saját gyerekével, az egyik óvónő mondta is, hogy biztos a fornt miatt van mind megveszve…

Mondtam Vikinek, hogy ma a Papa jön a gyerekért három körül…aztán apu hívott, hogy csak fél négyre fog odaérni, mondom semmi gond…de aztán negyed négykor újra csörgött a telefonom, Viki hívott, először azt hittem, azért, merthogy D. már reklamál a Papáért, de kiderült, hogy sajna nem, azért hív, merthogy Dávid nagyon kókadt, és 38 fokos láza van…fasza. Felhívtam aput, hogy ne induljon el, majd holnapra megbeszélünk valamit, aztán Gábort gyorsan bevágtam a babakocsiba (már meg se lepődött…megszokja lassan, hogy elmaradnak a nyugis öltöztetések, zsákbavágás van, és utána futás…lehet, hogy a sima séta már nem is lesz majd jó neki, akkor aztán megnézhetem magam, futhatok majd mindig..nem mintha ártana…), futás. Útközben lihegős telefon a gyerekorvosnak (ja, tegnap délután volt nálunk, merthogy Gábor féléves státusza, meg a zárójelentések elkönyvelése, stb, és azzal búcsúztunk, hogy most két hónapig nem látjuk egymást..hehe), hogy mikor tud jönni, mondta, hatig rendel, hat után 5 perccel jön. Oké.Ja, azt mondanom se kell, hogy Tamás 8 előtt nem volt várható… D. tényleg nagyon kornyadt volt, felöltöztettem, majd amikor kijöttünk, kérdezte, hogy hol a Papa. Mondom, kicsim, most beteg vagy, majd jön a Papa, ha jobban leszel. Erre sírva rám néz, és közli: „de én jókedvű vagyok”, majd zokogott kicsit…szívem szakadt persze, és megmondom őszintén, akkor ijedtem meg legjobban, amikor megfogta a kezem (istenem, hála az egykarú babakocsiért), és kézen fogva jött velem hazáig. Ilyen még nem volt a történelemben. Itthon a fülét is fájlalta, beadtam neki egy adag Nurofent…és láss csodát. Egy óra múlva apám mint ha mi se történt volna…se láz, se kornyadtság, se fájdalom, semmi. Sőt. Enni is kért. Hatkor jött a doki, na akkor megint sírt kicsit, de azért meg tudta a doki vizsgálni, mondta, hogy ez még nem durva, kicsit piros a torka, meg kicsit a füle, de hátha megússzuk, merthogy ugye nem úgy fest, mint aki nagyon odavan. Pláne, hogy az időközben elfogyasztott kakaós csiga árulkodó foltokat hagyott a szája sarkában… Amit persze a doki érkezése UTÁN jutott csak eszembe letörölni... Tamás hétkor hívott, elregéltem neki a sztorit, nyolckor hazaért, a Dávidra nézve el sem hitte, hogy gond van….

Most mind a két gyerek aluszik, de a biztonság kedvéért Tamás ma az emeleten éjszakázik, mert holnap is hosszú napja lesz, és nem tudni, mit hoz az éjjel…

Ja, a kajakép meg csak a szépsége miatt került oda… Tamás látta egyik éjjel valamelyik Ramsay műsorban, hogy az így csinálta a rántott csirkét: tojás, liszt, félkészre sütés, rá a paradicsom, mozzarella, bazsalikom, sütőbe tenni…marha finom volt, bár összerakni kész idegbaj volt, D. közben ugye fetrengett, a kisbaba nyígott, a nyüves apró paradicsomok sorra lepotyogtak… asszem most pár napig nem lesz kedvem főzni…

És ha már egy kajakép van, legyen még egy: tegnap kalácsot sütöttem (Kalács habcsók töltelékkel), és sztem’ nagyon szép lett…a negyedik kép pedig az új dizájnom…még pénteken csináltattam, hogy a bálon legyen rajtam valami szép is… Nekem régebben mindig volt műkörmöm, de D. születése előtt leszedettem… Most is kicsit aggódtam, hogy hogy válik be (pl. kisbaba popsijának törlése, és egyéb hasonló dolgok), és ezért nem is írtam róla eddig, mert ugyan gyönyörű, de ugye benne volt a kalapban, hogy hétfőn le is kapatom rögtön, mert bénázok vele, de műxik…kicsit lassabban gépelek miatta, de mint látjátok, a konyhatündérkedésben nem akadályoz…legalábbis kevésbé, mint egy beteg gyerek…Dávid ugyan fikázta, de Tamásnak tetszik, én meg élvezem, hogy legalább valami nőies is van rajtam (marhára passzol a kitérdesedett melegítőhöz, és a lehányt pólóhoz is….mint tudjuk, a fekete mindenhez megy…).