Dávid fejlődése

A gyerekem fejlődik…mozgásilag is, és beszédileg is.

Mozgás: már nagyon próbálok figyelni arra, hogy ha a nappaliban pelenkázom át a kisbabát, akkor a krémet ne hagyjam látható helyen, mert ha elöl marad, akkor D. várhatóan ráizgul. Ezért használat után tető vissza, és a popsitörlővel együtt beteszem a járókába. Erre ma ülünk a nappaliban, kisbaba játszik a földön, D. csendeskén elfoglalja magát, nem is figyelünk rá különösképpen, egész addig, amíg nem mutatja a kezét, hogy „kém, anyuka, kémezem aacomat”. És tényleg: a kezén krém, keni magát veszettül… Mondom vaze, előhagytam…de nem: a krém, visszapattintott tetővel a járókában, a popsitörlő tetején. Kivettte a járókából, tető le, krém kivesz, tető vissza, krém vissza, és csak utána leplezi le magát…és még közli is: „ügyes voltam…”. Tényleg az…

Beszéd: Megyek érte az oviba, veszem le a benti cipőjét, ám ő kitalálja, hogy a kosarából ki akar valamit venni. Igenám, de ha csak zokniban mászik fel, az csúszik, ezért nekiáll velem veszekedni, hogy „nem akarom levenni cipőmet, abban kéne felmászni!”, majd némi hatásszünet után: „azt a kutyafáját”. És ilyenkor nem szabadna röhögni…

Esti szösszenet bónuszban: alvás előtt megvoltak a szokásos körök, pisi, víz az ágyba, épp búcsúzunk, amikor mondja: „simogass engemet…” ilyen kérésnek persze nem tudok ellenállni, melléülök, és simizem kicsit a hátá, mire elomolva közli: „ez jó nekem…”. Apja fia…