Anyu ma reggel elment Tamással, hogy egy kicsit Bóbiéknál is segítsen (Nándi is már egy hónapos lesz lassan…), mi Gáborral elvoltunk itthon, estére sütöttem Dávidnak meg Tamásnak zöldalmás-gránátalmás rétest (D. miatt kígyó alakút, mostanában minden madzaggal meg kábellel kígyósat játszik, és Gábor is kezdi ezt eltanulni, mint ahogy az a fotón is látszik), és vártam, hogy mikor menjek a gyerekért. Gábor 4 körül elkezdett nyűgösködni, amit ritkán tesz, na, mondom, hosszú lesz az idő fürdésig…. Fél ötkor hívott Márkó anyuja, hogy D. nagyon haza akar velük jönni… Namost nagy dilemmában vagyok emiatt: mióta egyszer megkértem őket, hogy dobják haza a kölköt, azóta D. minden egyes nap velük akar hazajönni…amit ugye azért nem lehet… Mondtam most a telefonban Anettnek, hogy hozzák haza, de nem tudom, hogy ez hosszú távon hogy lesz… azért az nem jó irány, hogy minden nap sírás van,amikor Márkót elviszik, én nem mindig tudok akkor menni, amikor Márkért mennek, hisz a kisbaba kajájához is alkalmazkodnom kell… Meghát még egyszer sem hagytuk ott D-t, nem tudom, miért aggódik… arról nem is beszélve, hogy amikor korábban megyek érte valami miatt, akkor meg „még játszok, nem megyek haza” van… Na, mindegy, majd elbeszélgetek vele. Lényeg, hogy amikor megjött, a szokásos kakaójával letelepedett a tv elé… És láss csodát, Gábor, aki addig nyűgösködött a földön a játszószőnyegén, innentől egy hangot sem adott ki egy órán keresztül, mert mint ahogy kiderült, amikor odanéztem, ájultan bámulta Dávidot. Komolyan, nem csinált semmit, csak nézte a bátyját, és vigyorgott. Jó testvérek lesznek… Én hiába tettem akármit, nem volt jó, D.nek meg elég volt csak odaülnie mellé…anyai szívem repes, ehhe…el vagyok ismerve…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése