Nyílt nap az oviban

Nem csak amiatt örültem, hogy kedden hazajöhettünk, mert itthon lehetünk, hanem azért is, mert tegnap délelőtt volt az oviban Dávid nyílt napja. Ez azt jelenti, hogy 9-11ig bemutatták, hogy miket tanultak év eleje óta. Rettenetesen sajnáltam volna kihagyni. Szokás szerint nyolcra vittem kölköcskét, majd elmentünk kávézni egyet az anyukákkal, merthogy kilencre kellett visszamenni, hogy addig nyugiban megkajáljanak. Kilencre visszacsődültünk, leültünk a teremben, és csak ámultunk. Hát, nagyon ügyesek voltak az aprólékok… Elmondtak vagy 20 verset (komolyan), és mindegyik tudta mindegyiknek a szövegét teljesen…nem is gondoltam, hogy D. ennyi verset tud… Otthon kizárólag a „cici-cini uzsika” című örökbecsűt hajlandó előadni ( a legjobb a vége, amikor is a legvégén már kiabálja, hogy „ tücsök koma hege-VÜL!!!”…valamiért ez így tetszik neki, a „hege” után rövid hatásszünet, a „VÜL” meg had szóljon…), itt viszont láthatóan élvezte, hogy produkálhatja magát. Nem győztünk ámulni. Miután elmondták az egész repertoárt, átöltöztek, és levonultunk a tornaterembe. Mondta Kriszti, hogy ezt mindegyik gyerek imádja, alig várják, hogy üres legyen a terem, legszívesebben minden nap lejönnének… futottak körbe, parancsszóra ment a lefekvés, leülés, hasra-hátra fekvés, guggolás, és még sok más. Ezután lepakolták a matracokat, és bukfencbemutatót tartottak, meg hengeredtek-bohóckodtak, felmásztak a bordásfalra… Bár, amivel engem végképp levettek a lábamról, az az volt, amikor elpakolták a matracokat…látszott, hogy ezt mindig így szokták, egyik se indult másik irányba, nem rángatták egymást, hanem tényleg együtt vitték a helyére a szivacsot, és élvezték is, hogy leesik az állunk…Erről (márhogy a matracon bemutatott gyakorlatokról) próbáltam több videót is gyártani, de mivel D. nek valszeg' most esett le, hogy hosszú napokig nélkülöznie kellett engem, cca percenként rohant hozzám oda, hogy puszit adjon…annyiszor eljátszotta ezt, hogy volt olyan kis csoporttársa, aki már azt hitte, ez is a bemutató része, és a saját kör végén Ő is automatikusan rohant hozzám kitárt karokkal, majd két centire az arcomtól leesett neki, hogy mi nem is ismerjük egymást annyira, hogy ilyen bizalmas viszonyba keveredjünk, és az utolsó pillanatban egy balkanyarral a saját anyujához futott inkább…) Torna után felmentünk, átöltöztek, majd következett az angol bemutató. Rob bácsi Albert bácsival felváltva hetente egyszer bemegy hozzájuk „tanulni”. Most Rob bácsi következett, leültünk szépen, fogott egy nagy táblát, amin gyümölcsök szerepeltek, és mutogatta a képeket, ezek a kis csipiszek meg köpték, melyik hogy van angolul…hihetetlen. Mindet tudták. Némelyik még alig tud beszélni, de simán tudja, mikor kell angolul, és mikor magyarul mondani a dolgokat…és minden „parancsot (üljetek le, álljatok fel, sorakozó, egyebek) is tudnak angolul is (ezeket minden nap gyakorolják, minden magyar mondat angolul is elhangzik). Utána még elénekelték együtt a teddy beart (D. konzekvensen Tebi der-nek énekli, de sebaj), majd kivonultunk az előtérbe, ahol fetálalták nekik a délelőtti gyümölcsöt… nem mondom, volt étvágyuk!!! Ez is minden nap így van, séta előtt jön a gyümölcstál, és mindenki azt eszik, amihez kedve van…van rajt alma, kivi, narancs, répa, nagyon zsenge karalábé, meg hát ami épp kapható.Nem semmi. Ezt én is kibírnám. Szóval remekbe szabott kis bemutató volt, látszott, hogy tényleg sokat fejlődtek szeptember óta… köszönjük,ovi ;-) Képek az oldalsávban.