Nincs éjjel kakaó

Ma volt intéznivalóm a városban, és mivel még itt van a Klári-mami, ki is használtam alaposan a helyzetet, és kiplázáztam magam. Megmondom őszintén, hogy olyan másfél órás kerengélés után úgy éreztem, hogy mostanában azért megleszek enélkül. Fura az ember: amíg melózik, addig hazavágyik, ha meg otthon van gyesen-gyeden, egy idő után emberek közé vágyik. Semmise jó eléggé…. Bár, én asszem szerencsés vagyok, mert pont olyan időközönként tudok elszabadulni otthonról, hogy kimondottan élvezem még ennyi idő után is (úristen, több mint 3 éve vagyok otthon) az otthonlétet. Momentán dolgozni még egy jottányit se vágyom vissza (főleg a múltkori buli, és az azt kiváltó események fényében), úgy érzem, elvagyok én még itthon. Holnap úgyis megszűnik a nagy jólét, Klári mami hazamegy…Dávid biztos ki fog akadni majd, egész belejött, hogy reggel, amikor felébred, akkor kap kakaót az üvegébe, én meg lefőzöm a mamának a kávét (bár ma már a kávéfőzőt is Ő kapcsolta be – márhogy Dájí), együtt felmegyünk a mamához, és ott még hepáznak együtt egy kicsit, amíg nem kell indulni az oviba. Ami ebből még fontos, hogy most már tényleg csak reggel kap kakaót egy hete…egész hamar megegyeztünk, hogy csak egy kis üveg vizet visz az ágyba…
Nagy tanulság egyébként, hogy TÉNYLEG meg lehet beszélni a gyerekkel a dolgokat. Egyszerűen mondtam, hogy a nagyok már nem kakaóznak éjjel, csak vizet isznak… és nem volt vita. Megígértem, hogy reggel majd kap…és reggel, amikor kijött, emlékezett is erre, akkor ivott, második este meg már nem is kellett se szentbeszéd, se ígérgetés. Pedig nagyon féltem ettől a kakóelvételtől, de muszáj volt. Egyrészt a fogai….ugye…az egyik már így is lukad… Másrészt meg a kakaóbólé benyom 3-4 decit… A vízből felet… És gondolom könnyebb lesz kevesebb folyadékkal a kis hólyagjában az éjjeli szobatisztaságot megszokni… meglássuk.