Na, tegnap este megint voltam a főzősuliban. Már előre lehetett sejteni, hogy ez egy egészen más hangulatú este lesz, és valóban így volt. Jó, ezt tényleg nem volt nehéz kilogikázni, az est címe ugyanis a „Csokoládé csodái” volt, leírás pontosan idézve:
Csokoládé: minden, amit a csokoládéról tudni kell. Temperálás, ízesítés, felhasználhatóság
piskótákban, krémekben, bevonóként, dekorációként. Csokoládéval készült édességek hosszú sora. - vezeti: Juhos József.
Szóval előre gondoltam, hogy ha az ember vesz 3-4 kiló jó minőségű csokit, meg 8 nőt (valahogy arra tippeltem, hogy erre most csak csajok (hehe) fognak jönni, de nem így lett, az egyikük magával hozta a férjét is), akkor abból tuti nagy buli lesz.
Én először akkor sikkantottam fel örömömben, amikor megláttam a kikészített receptúrákat, ahol 3 aznapra betervezett süti volt felsorolva, köztük a Rigó Jancsi, ami nekem gyerekkorom óta az egyik kedvenc (igen, a nyolcmillió másik mellett… nem kell beszólni, igen, szeretek enni… aki már enni se szeret, azzal szerintem komoly baj van), csak már nem veszek sehol, mert a Hulalától és társaitól viszont kiráz a hideg, és már sok helyen ezt a szerencsétlen Jancsit is abból csinálják. Jójó, múltkor megígértem, hogy nem fogok sznobizni, úgyhogy a csokoládékról, azok fajtáiról, ízbeli különbségekről nem is akarok beszélni, de abban ugye mindenki egyetért velem, hogy a Hulala, kontra valódi tejszín az már egy eleve eldőlt meccs? (nacsakmégisegymondat: a csoki ritkán Katica. Mondhatni sose. És Tibi se.)
Ja, a fényképezőt előkészítettem ugyan, hogy elvigyem, de a végén persze annyira kapkodtam (meg izgultam) indulás előtt, hogy itthon felejtettem, pedig Timi áldását adta a fotózásra is, és a blogban való publikálásra irkálásra is (megmutattam neki az előző estéről szóló bejegyzést is), de esküszöm, legközelebb már tényleg nem ilyen gagyi képekkel jövök, ezek most megint telefonnal készültek…
Na, most már írok a sütésről is: tehát sütöttünk Sült csokitortát (ez neve), liszt nélkül, ellenben sok Grand Marnier-al.. már az illata is…
Csináltunk csokis kekszet, süthető csokicseppekkel, meg ugye a Rigó Jancsit…
Közben rengeteget beszélgettünk a „mesterrel” (nem tudom, milyen szó passzolna ide igazán). József (Józsizhatjuk vajon???) nagyon kedves, és főként türelmes volt, az összes kérdésünkre válaszolt, sőt, pár alapreceptet is lediktált gyorsan (tuti piskóta lapra, karikára, sütési idők úgy általában és ilyesmik), és az ízlésünkön is kupált egy keveset (nem csak a csoki meg a tejszín nem mindegy persze, hanem a vaj is lényeg, etc.).
Ja, és volt csoki temperálás is, meg csokidísz készítés, aminek én még sose álltam neki itthon, így, hogy megnéztem, mi is ez pontosan, így már azért sanszosabb, hogy egyszer-kétszer majd a küllemmel is törődök… igaz, hogy a csokidíszhez való kis papírtölcsér hajtogatása mindegyikünknek eltartott vagy negyed óráig, de most már az is megy.
Persze ezenközben egy csomót röhögtünk is, meg nyalakodtunk, a végén megettük a sütik egy részét, ettől persze felpörögtünk, és amikor vége volt, még vagy fél órát beszélgettünk egy páran Józsival (téma volt a sült fagylalt, a crepe suzette, és még sok más), majd érzékeny búcsút vettünk egymástól (meg a maradék sütiktől). Jövő hónapban megyek a bonbonkészítősre is, amit szintén majd Józsi tart, remélem, akkor majd a temperálás is bevésődik… mert attól még mindig hidegrázásom van…
Úgyhogy jelentem, a „mi legyen a hobbim a télen” c. hadművelet lezárult, ide fogok járni, és slussz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése