Tegnap reggel megjött Kati, hogy 4 napig kényeztesse a gyerekeket, én meg mehessek, amerre látok.
Tegnap végül is csak a Müllerbe mentünk Tamással, ma meg délelőtt a Teszkóba, így legalább a készletek fel vannak töltve. A Teszkózásba Dájí is becsatlakozott, megígérte, hogy jól fog viselkedni…és azt is tette. Napok óta alig ismerek rá, most Ő a megtestesült JÓ KISFIÚ. Volt édi beszólása is, ült a bevásárlókocsiban, én toltam, közben kerestem a kedvenc joghurtomat, és motyogtam: „ó, nincs az a fajta joghurt, szomorú vagyok…”, erre ő megsimogatta a kezem, és mondja: „anyuka, itt nagyon sok joghurt van, nem kell szomorkodni…”… Azt hittem, megzabálom…
Délután a kertben játszottunk, illetve ők játszottak, mi Tamással a kertet próbáltuk kicsit ráncba szedni (én lelkesen nekiláttam, hogy a T. által levágott nagy ágakat krokodilfűrésszel feldaraboljam…. Jól haladtam, baromi büszke voltam magamra, hogy ilyet is tudok, egészen addig, amíg egy laza csuklómozdulattal el nem nyírtam a hosszabbítót… még jó, hogy van másik hosszabbítónk, és be tudtuk fejezni a melót…)
Estére színházjegyem volt, Kékezüsttel mentünk, Szentivánéji álom az Operettben…
Színház előtt még beültünk egy kávéra-sütire egy extra kávézóba (jellemző, a nevéről fogalmam sincs), és már ettől annyira feldobódtunk, mintha szívtunk volna, csak rötyögtünk össze-vissza… Mivel a darab is nagyon jó volt, a vihánc jókedvünk ki is tartott végig, olyannyira, hogy amikor hazafelé tartottunk a taxival (már odafelé lefixáltuk a sráccal, aki fuvarozott minket, hogy hazafelé rögtön őt hívjuk), a srác a 20. perc vihogással eltöltött út után megkérdezte, hogy „lányok, most őszintén, mennyit ittatok???”. Mi persze ettől még jobban röhögtünk, mondtuk, hogy hidd el, semmit, de majd’ 5 órája nem cseréltünk pelenkát”… rendes srác volt, még bókolt is (nem néztelek volna titeket annyi idősnek, hogy 2 gyerek is beleférjen- naja, tök sötét volt egyrészt, másrészt meg sminkhegyek, csiniruci, minden bedobva), de megbánta, mert onnantól őt cinkeltük, hogy legközelebb esetleg nem lehetne-e, hogy felhívjuk, eljön értünk, 20 percig kocsikáztat, és közben szépeket mond??? Vagy esetleg nem is kell eljönnie, csak telefonban mondja, hogy :”nem nem látszol annyi idősnek, tök jól nézel ki, gyönyörű vagy…” vagy hasonló??? Szerintem 5ször megbánta, hogy megadta a mobilja számát… Jó, megígérem, nem fogjuk zaklatni… Lényeg, hogy nagyon jól éreztük magunkat… A darabot mindenkinek ajánlom, vicces is, nagyon, jó a zenéje…szóval jó volt, na…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése