Hétvégén nem volt semmi különös, leszámítva, hogy Alonzo megint eggyel közelebb került a világbajnoksághoz…és az én kisebbik fiam megszólalt… ez a kettő csak látszólag nem függ össze, valójában nagyon is.
Szombaton edzés volt, ugyebár, de korán kezdődött, így felvettük, és T. akkor állt neki megnézni, amikor felébredt. Közben persze Gábor egyfolytában az apjára csimpaszkodott, aki próbált neki kedvet csinálni a műsorhoz, és mutogatott a tévé felé, hogy „nézd, Gábor, autó!!!!”. G.-t persze a távirányító ezerszer jobban érdekelte, de hát ezen nem is csodálkoztam.
Vasárnap a futamot persze élőben nézte T. is, (többnyire bezárkózva a hálószobába, merthogy ott azért nyugisabb”, de mi is azt „néztük” a nappaliban (D. a felét valóban figyelemmel követte, hanyattdobta magát a földön, a kis üdítője a kezében (később gondolom majd ezt váltja ki a sörösdoboz…)), szóvalhát arra az adóra volt kapcsolva a tévé.
Épp a tejpépet kanalaztam Gáborba, amikor az én kis kincsem a kezével a tévé felé intett, majd rám nézett, és csillogó szemmel, teljesen tisztán ejtve közölte velem, hogy „autó”.
Miután látta rajtam a csodálatot (és meg is dicsértem), onnantól a nap folyamán ezt elmondta még vagy 1324-szer…
Tehát megvan az első szó…
Másnál??? Apa, anya… nálunk??? Autó… ez van.
én mondtam...
VálaszTörlésa következő szava : Apa Q7