Dávid leszűrte a mesékből a tanulságokat. Épp aktuális kedvenc ugye a Micimackó, múlt hét óta többször is ment a „Micimackó, és az ajándékozások ideje”.
Eddig, ahányszor valaki jött hozzánk (lett légyen az a doki, a takarítónő, a nagyik bármelyike, vagy a barátnőim, húgaim, teljesen mindegy), D.- ha épp itthon volt- ért mindig először az ajtóhoz, és rögtön letámadta az illetőt: mit hoztál nekem?????
Ez depláne így volt, amikor hazaérünk az oviból, és az apja nincs itthon, a kérdésre, miszerint „apa hóóó’ van”, azt a választ kapta, hogy „vásárolni”, na akkor aztán remegve leste az ajtót, és amint az apja belépett, rögtön letámadta (majdnem mindig eredménnyel persze, mert Apa mindig hoz valami apróságot). De ma aztán:
T. délután megkért, küldjek neki listát, hazafelé beugrik a Metróba. Oké. Jövünk haza a kölkökkel az oviból, D. már félúton elkezdi: „Apa otthon van?”. Mondom nincs, nemrég beszéltem vele, hogy még elmegy vásárolni, szerintem csa később jön”. Oké.
Hazaérünk, lecuccolunk, játszanak, negyed óra múlva nyílik az ajtó, jön T. és megelőzve Dávidot, mondja:
„Hoztam neked egy kis ajándékot!!!”
D. gondolkodik, majd hozzám fordul:
„Mééé’ hoz nekem apa mindig ajándékot???” Én csak nézek, mint Lajos a moziban…
T. megkérdi:
„Miért, legközelebb ne hozzak?”
„Ne, mert csak akkor kell ajándék, amikor születésnapom van. Csak akkor kell ajándékot kapni….vagy amikor jön a Télapó”…
Natessék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése