No, tegnap este megjött Tamás. Több mint egy órát késett a gépe, így aztán D. már nem tudta megvárni, G is aludt már természetesen, így én voltam az egyszemélyes fogadóbizottság.
Dájínak hozott egy kisautót, nekem meg egy csomó extra csokit, aminek nagyon örültem, de kicsit megrogytam, amikor mesélte, hogy vett ám nekem egy csomó süteményt is, igazi kis remekműveket Pierre Marcolinitől… direkt kemény dobozba rakatta őket, hogy túléljék az utat….
Erre a reptéren a biztonsági őr előbb felborította a dobozt, majd közölte, hogy nem baj, úgyis ki kell dobni az egészet, mert a gépre nem lehet felvinni… ajánlotta, hogy esetleg egye meg ott T., állva, egy helyben, az összest… illetve ami túlélte a borulást…
Értem én, hogy biztonsági előírások, meg izé, na de akkor is… és tényleg kidobták!!!
Pierre Marcolinit!!!!! Állatok…szívből remélem, hogy amikor T. már elment, kiemelték a dobozt, és befalatozták….
Amikor túltettem magam a sokkon, akkor azért végigkóstoltam a csokikat (nem volt kis teljesítmény, mert tényleg sokfélét kaptam)…némileg lehiggadtam, de azért…
Ja, és a második képhez a magyarázat: ma reggel ugye elvittem D-t oviba. Mikor elindultunk, G. és T.még aludt, Tamásnak szóltam, hogy elindultunk, figyeljen azért alvás közben a babecre is.
Amikor hazaértem, először a nagy vizes lábnyomokat láttam meg, amik a fürdőtől vezettek a konyháig, pontosabban a telefontöltőig… a fürdőben meg a fenti kép fogadott: T. telefonál a vízben, miközben Gábort szórakoztatja a gumipolipokkal… nem volt nehéz rájönnöm, mi történhetett: G. megébredt, nyakig kakásan, T. meg úgy döntött, hogy akkor inkább tartson vele a baba a reggeli fürdőzésre, amikor bemásztak, persze akkor csörgött a telefon, T. kiment érte, majd a kádban üzletelt tovább… Méghogy a a férfiak nem tudnak több dologra koncentrálni egyszerre….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése