Mit rajzoljunk anyának???

És ha már a telefonálást, mint mentőövet említettem tegnap, ma D., mintha csak olvasná a blogot, újabb „beszólással” örvendeztetett meg.

Tegnap, mikor az apja ment érte az oviba, büszkén mutatta legújabb rajzőt, amin egy elég jól felismerhető autó volt. Haza is hozták a múvet, ki is raktuk D. faliújságjára, és együtt örvendeztünk neki (D. ugyanis ritkán rajzol, nem szeret, és nem is tud… Én baromi elfogult vagyok ugyan a gyerekemmel, de az tény, hogy a rajz az nem az ő pályája… vagy csak baromi későn fog rákapni…mindegy, nem megy neki egyenlőre). A sok dicséret nyilván megmozgatott benne valamit, mert ma oviba induláskor közölte, hogy ma is fog rajzolni. Kérdeztem, hogy és mit fog rajzolni? „Autót” (Nahát….), „Autót fogok rajzolni apának és Gábornak!!!!”. Kérdem, és nekem nem????? „nem. Neked nem rajzolok autót. Neked telefont fogok rajzolni…”.

Hát félrenyeltem a nyálam a hirtelen feltörő nevetéstől….

Mondom, igen, telefont? „Igen… de nem tudok telefont rajzolni, úgyhogy majd megkérem a Vikit, hogy mutassa meg, hogy hogy kell”. Frankó, az óvónő is majd azt hiszi, hogy akkor is állandóan telefonálok, amikor a gyerekkel kéne foglalkozni…. Pedig, Viki, hidd el, hogy nem!!!!!

Ja, és még egy: a múltkor volt ugye a repülő-autó odakészítése a tányérokhoz… Tegnap este épp melegítettem Gábornak a tápit, D. is már alváshoz készült, előtte még „boltosat” játszott (fog egy autót (igen, autót), megkérdezi, mit hozzon nekem a boltból, én mondok valamit, eltolja messzebba verdát, és motyog „szia, szeretnék venni egy…t” „jó, köszönöm, szia!!!”, majd visszakanyarodik az autóval: „Anyuka, meghoztam!!!), és kérdezte, hogy levelet kérek-e, vagy csokigolyót, én félig odafigyelve rávágtam, hogy csokigolyót, mondta, hogy jó, beteszi a hűtőbe… Közben én vittem Gábort aludni, majd lefektettem D.t is… Később nyitottam a hűtőt… és ott voltak nekem a csokigolyók (meg egy levél is, hátha az is akartam, csak nem mondtam…)… figyelmes gyerek…

Ja, a golyók egyébként a virágok tövénél levő agyaggolyók…