D. és Luca moziban

Gabinak is meséltem csütörtökön, hogy kéne „kettesben programot” szervezni a gyerekekkel, kértem, hogy ha van valami tippje (Ő olyan szinten képben van általában a hétvégi programokkal, hogy hozzá képest a Pesti Est lófüle), most épp hirtelen nem volt ötlete, de két óra múlva felhívott, hogy huhúúú, a Corvin moziban monstre Bogyó és Babóca vetítés lesz.

Luca imádja a Bogyó és Babócát (innentől BB), úgyhogy ők elmennének, csatlakozunk-é.

Kaptam az alkalmon, mondom de buli lesz, D. sose volt még moziban (Luca se, és ha már itt tartunk, Gabi is régen ;-) ), menjünk. Meg is beszéltük, hogyha gáz lesz (hangos, vagy hosszú (nem tudtuk elgondolni, hogy 70 percet végigüljön mind a két gyerek), vagy kiborul a kóla, vagy kiborul a kukó, vagy kiborulok én a mesétől) akkor legfeljebb kijövünk.

D-nél beharangoztam a dolgot, úgyhogy tegnap reggel már hajnali 6kor felkelt, hogy mikor megyünk moziba végre??? Fél kilencig kellett csak várni, akkorra mentünk át Gabiékhoz, és onnan indultunk neki négyesben.

Meg kell mondjam, mind a két gyerek tündérien viselkedett az odaúton (D. ritkán BKVzik, úgyhogy élvezte a buszt, metrót), majd a kukó-üccsi vásárlás is lement csont nélkül (D. sárkányos menüt kért, Luca Srekkeset. Luca poharán Srekkné asszonyság, más néven Fiona szerepelt egy bábu képében, aminek bólogató kutyákra hajazó feje volt… Majd betoltunk, amikor Luca megrázta a poharát, amitől Fiona őrült bólogatásba kezdett, Luca meg lelkesen mutatta az anyjának: „nézd, anya, azt mondja: igenigenigenigenigenigen”… nagyon röhögtünk), beültünk a terembe, a két gyerek egymás mellé, majd kezdődött a vetítés.

Megmondom őszintén, D. még nem látott BB-t, merthogy megvannak a bevált meséi, és nem nagyon akar változtatni sose, én se erőltetem, úgyhogy még nekem is újdonság volt.

D. és Luca tátott szájjal nézték az egymás után következő részeket, és végigülték az egész 70 percet (őőőőőőő….igen, én kicsit untam… lehet, hogy mégiscsak felnőttem időközben???? Aranyos mese ez, tényleg, de 13 rész egymás után…. Amikor ötödször csendült fel a „ BB, két jóbarát kalandja…” c. „filmzene”, akkor egy kicsit megrogytam, de aztán azért csak végignéztem szépen a helyemen én is, nem ugráltam, nem hangoskodtam….), iszonyat büszkék voltunk rájuk.

Mozi után volt még egy kis galambkergetés, majd sima hazaút, délután meg D. a kertben játszott Gáborral… Ettek kukót, ugráltak a trambulinon (illetve D. ugrált, G. meg pattogott, ahogy dobálta őt a cucc, és röhögött… tudom, a kisbabák(?) nem RÖHÖGNEK, hanem aranyosan nevetnek, de G. röhögött…), ők voltak a megtestesült „jó testvérek”. Egyébként ez ment ma is, egész nap tök jól elvoltak együtt (bár délelőtt azért D.nek volt megint egy kis magánprogramja, az apja kivitte a reptérre, hogy nézzenek fel-le szálló repcsiket, de D. 10 perc után közölte,hogy a repcsik hangosak, inkább menjenek el a Teszkóba, elintézni a rájuk bízott bevásárlást….), még kukagyorsulási versenyt is rendeztek….