Az új hobbim

Hátszóval: bonbonoztam.

A Csillagánizsban tanult töltelékek közül nekem legjobban tán a tojáslikőrös ízlett, de ugyebár tojáslikőr nem volt itthon, és nem akartam addig venni, amíg nem tudom, hogy érdemes-e, gondoltam, annak a receptnek az alapján operálok az itthon fellelhető piákkal, így első körben Cointreaut, és Creme de Cassist használtam. Első para: jesszus, nem lesz krémes a töltelék (Joci – Juhos József, de én már csak így, Joci :) és Ő mondta, hogy így :))) a tanfolyamon figyelmeztetett minket, hogy az alkohol összekaphatja a tölteléket, de azért akkor se essünk kétségbe, botmixer, oszt akkor jó lesz), de nem lett gond, csak kicsit kellett átturmixolni, és azt is inkább csak a magam megnyugtatására. Jó, töltelékek megvannak, hűlnek.

Csoki temperálás: ha ezt az ember elbacca, akkor a kész bonbon:

1. eltörik
2. matt lesz
3. beszürkül
4. befoltosodik
5. megrogyik
6. kifolyatja a tölteléket
7. meg még ezer baja lehet…

Úgyhogy gyomorideg, temperálás. Csoki, lábosba, 40fok. Hűteni (de lassan hűl, a fene egye meg, de hidegvízbe mártani nem merem a lábast, mert még a végén víz meg a csokiba, és akkor aztán dobhatom ki- egy csepp állítólag 1 kiló csokinak is betesz), 26 fok. Jó, végre annyi. Visszamelegíteni 30fokra. Formába simít, felesleget kiönt (közben három piruett a földre lecsöpögő csokin, kétségbeesett karmunka a talpon maradásért), csöpögni hagy, majd „letalpaz” (legalábbis úgy emlékszem, ez rá a szakszó. Oké, megvan a korpusz. Hűlni hagy, dermeszt. Papírból tölcsérhajtogatás, töltelék korpuszba nyomkodása (denehogyaztán magasabban legyen, mint a korpusz pereme!!!!), majd míg a krém kicsit visszadermed, addig újabb adag csoki temperálása (és a földre csöpögött csoki elsiratása), és amikor az megvan, akkor a bonbon aljazása (ez végképp nem szakszó, de a lényeget fedi…meg a bonbon alját…), majd az egész kitelepítése a hideg (és páramentes!!!!!) garázsba.

Egy óra múlva, ha minden jól ment, akkor a forma megfordításakor a bonbonok kipottyannak (és nem törnek el, nem mattak, nem szürkék, nem foltosak, nem rogyadoznak, nem folyatják a tölteléküket)… Jelentem, kipottyantak. Innentől már nem volt más dolgom, mint a Facebookon dicsekedni velük, bezsebelni a dicséreteket itthon is meg a neten is, szerényen bólogatni, majd mély sóhaj után egy órán keresztül felsúrolni a csokifoltokat a

1. a padlóról
2. a pultról
3. a mosogatótálcáról
4. a falról
5. 4 lábasról
6. a gyerek épp száradni elöl hagyott cumisüvegéről
7. magamról

Pofonegyszerű.