szerda, december 8

D. érvel

Most egy kis válogatás D. aranyköpéseiből.

Ugye az étvágya elég változó, többnyire alig eszik (vagy zabál). Amikor épp nem annyira megy a kaja, mi is (mint minden rosszul-evő gyerek apja-anyja) néha már a jól is mert klasszikusokhoz nyúlunk, miszerint „kisfiam, ha nem eszed meg a husit/tésztát/kenyeret/tökmindegy csak valamit végre, akkor sosem fogsz nagyra nőni!”. A módszer vitatható, de néha működik. Egyik nap oviból hazafelé megint mentünk a „péknéni”-hez vaníliás csigáért, itthon le is ült vele, nekilátott, jóízűen falatozott, majd egyszer csak megszólal:

„Anya!!! Én már érzem is, ahogy növök a vaníliás csigától!!!!”

Együtt fürdenek Gáborral, én közben terítek, apjuk is kiszaladt valamiért, közben „valahogyan” több pohárnyi víz kerül a fürdőszoba padlójára. Persze megszidjuk, mert vizet a kádból nem locsolunk ki, gyerek érzi, hogy most tényleg rosszat csinált, onnantól ő „jól viselkedik”.

Fürdés után vacsi, majd fogmosás, alvás, fél óra múlva jön ki pisilni.

Várom, hogy végezzen, közben nem nagyon szólok hozzá, mert akkor ugye teljesen megébred, ámde ő másként értékeli a csöndet:

„Anya! Most haragszol, amiért kijöttem pisilni???”

„Nem, kisfiam, dehogyis, sőt, nagyon okos vlagy, hogy ha pisilni kell, akkor kijössz. Ha valamiért én haragszom, akkor legfeljebb azért, mert fürdéskor kilocsoltad a vizet”.

15 mp csönd, majd halkan motyog maga elé:

„Én többet nem fürdök a Gáborral”

„Miért, drágám”

„Hát mert a Gábor mondta nekem csöndesen, hogy locsoljam ki a vizet……..”

Játszanak, nézeteltérés támad, mert „kivételesen” D. ugyanazt az autót szeretné a 80 közül, amivel G. épp küzd. Hallom: „G, az nekem kell”. G. morcosan nyüffent, és arréb megy a célkocsival, D. utána, majd tompa csattanás, és G. fevonyít. Nagyjából sejtem, mi történt, de nem ordítok rögtön, hanem kérdezek:

„Dávidkám, édesem, mért vinnyog a Gábor?”

„Háááát, hát…. Mert valami fáj neki…..”

(Táncsak nem az, hogy megütötte kicsit??????)

T. este rendberakja a játékokat, én meg reggel, mielőtt oviba mennénk, még engedek pár perc szórakozást, de amikor D. már a 10. valamit rángatná le a polcról, akkor azért szólok:

„Kisfiam, ne szedjél le több játékot, Apa rendet rakott, és úgyis nemsokára megyünk az oviba”

Erre D. csípőre vágott kézzel:

„De ANYUKA!!!! A játékok azért vannak, HOGY JÁTSZUNK VELÜK!!!!”

Nabacca. Már érvel is. Végem van.

3 megjegyzés:

  1. Készülj fel... !!! Lesz ennél rosszabb is...

    Most még beeteted a gyereket különböző dumákkal, de az enyém megtanult olvasni... előkap egy könyvet v. leül a szgép elé és beüti amit tudni akar :) és ez nem vicc.. pedig még csak 2-os.. Rohadt szar, hogy hülyébbnek érzed magad a kölködnél :)

    Tennap pl a tanítónéni közölte velük, hogy 206 db csontunk van :) öcccsém és emlékezett egy könyvre (mee azééé az is van otthon) előkapta és felolvasgatta, hogy milyen csontjaink is vannak... és jöttek a kérdések... Mi a csigolya, miért kulcs csont, ne is beszéljünk a lencsecsontról és a szárkapocs csontról :) :)

    VálaszTörlés
  2. Arra az egy könyvre emlékezett?????? :)))))
    Egyébként meg: lencsecsont?????? ammegmi????

    VálaszTörlés
  3. Emlékezett, hogy látott már csontvázat könyvben :) és megkereste!!!

    igen az :) és ne érezzed hülyének megad én sem
    tudtam...

    Lencsecsontok (szezámcsontok, ossa sesamoidea) (2 x 4 – kettő az I. kézközépcsont fejénél, valamint egy-egy a II. és az V. kézközépcsont fejénél)

    VálaszTörlés