Ma délelőtt kihívtuk a gyerekorvost, hogy nézzen rá a kölkökre, szerinte van esélyünk elutazni, vagy inkább lemondjuk az utat, amíg még lehet???
A doki szerint most 55-45% az arány, hálistennek az utazás javára, úgyhogy reménykedünk…
A gyerekek hullámzóan vannak, hol jobban, hol rosszabbul…
Tegnap délután még volt egy jó periódusa Dájínak, konkrétan, amikor a Kláritól karira kapott tésztanyújtómat akartam felavatni…
D. ismét bebizonyította, hogy az én fiam, gyúrta a tésztát veszettül, és utána egész ügyesen kezelte a nyújtót is… komolyan, majdnem többet használta, mint én…
Ma délután meg úgy döntöttünk, hogy a gyerekek kedvét kicsit feldobandó, elmegyünk az Angyalok Erdejébe… Hát, G. az odautat végigsírta, majd a babakocsiban elhallgatott mikor kiszálltunk, ám akkor meg D. kezdte rá, hogy haza akar menni… így aztán összesen uszkve 
15 ott töltött perc után mindannyian visszazsúfolódtunk a kocsiba, és hazajöttünk… nagy kirándulás volt…egyébként nem szokásom kimondottan rossz fotókat feltenni, de ezt most muszáj, mert teljesen pontosan tükrözi a lelkiállapotunkat…Kati, mint aki citromba harapott, nekem még az övem is csálén áll, Tamás, mint aki előtte este épp Samara Morgan home videóját nézte volna meg, Dájí egyszerűen hátat fordított, amikor kértük, hogy álljon be egy fotó erejéig…és a csúcs, Gábor tekintete…. Nem tudom eldönteni, hogy pánikol, vagy csodálkozik…
Ha ráklattyintotok a képre, megnézhetitek jó nagyban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése