Na, tegnap nekiduráltuk magunkat reggel, és estére minden meglett. Kész lett az ünnepi menü teljesen (a hús mellől mondjuk elhagytuk az előre betervezett tejszínes gombaszószt), a fát feldíszítettük amíg a gyerekek aludtak, bár D. rögtön várta volna alá az ajándékot is, de elmagyaráztuk neki, hogy a Jézuska nem bírta volna el egyszerre a fát is, meg az ajándékokat is. Egyébként ajándék: idén először sikerült betartani azt, hogy tényleg csak egy játékot vegyünk a gyerekeknek fejenként (nyugi, sokat kaptak így is, mert egyet-egyet vettünk mi, egyet-egyet kaptak Kláritól, meg ugyanígy Katitól, úgyhogy nem taszítottuk nyomorba a kölköket, csak kihagytuk a tavalyi dömpinget).
Az ajándékozás fürdés után volt, és bár addigra az egyik gyerek jobbra dőlt, a másik balra, a játékoktól felélénkültek egy kicsit…de ez a fránya vírus kitartóbb, mint gondoltuk. Klári ugyan csak tegnap délután érkezett, de már fadíszítés közben mondta, hogy nem jó a gyomra, az ünnepi vacsiból meg már egy falatot sem tudott enni… a részletektől mindenkit megkímélek, elég annyi, hogy szegénynek szabályosan zöld volt a feje…
Lényeg, hogy 8ra a gyerekek kidőltek, legalábbis úgy tűnt, hogy elaludtak, így mi, felnőttek is átadhattuk az ajikat… Én Cicukát idén teljesen rendhagyó módon, egy magamról készült fotósorozattal leptem meg (erről fogok még írni, éééés teszek fel képet, akinek nem tetszik, nem nézi…), Ő meg aztán végképp kitett magáért. Kaptam egy oooooltári nagy dobozt, ami túl könnyű volt…rázom, mint állat, Ő meg csak vigyorog (kicsit rontott a dolgon, hogy közben Gáborkám megint sírni kezdett, és fél órás vígasztalószünetet kellett beiktatni).
Kinyitom, hát, két kis becsomagolt ajándék, meg egy összetekercselt papír van benne… Mondja, hogy a számozás sorrendjében…jó.
Első: kis játékrepülő. Húha. Magamban: okés, utazunk, de mikor, hova, és vajon addigra legalább az egyik gyerek egészséges lesz-e???
Második: egy csomag konfetti….ajjaj, szilveszter (közben G. megint ordít).
Papírtekercs: két éjszakai kép Párizsról, kivilágított Eiffel-toronnyal, meg Diadalívvel, és a szöveg: Ez egy kedves és figyelmes, de mindenképpen egy halk meghívó lenne! Gyere el velem egy vidám szilveszterre ide! Semmiképp se mondj nemet! Tomi.
Na, agyam eldobtam rögtön (főleg, hogy G. közben egyfolytában sírt), Klári meg Kati meg mondták, hogy hát ezért volt így szervezve, hogy majd ők jól itt szilvesztereznek, hogy mi mehessünk…. A betegséggel senki nem számolt (szegény Klári közben már a fotelből sem bírt felállni, én még mindig vacakul voltam, T. már viszonylag alakult, de a gyerekek totál dögrováson), de mi még bízunk…
Na, vajon tudok Nektek küldeni MMS-t szilveszter éjjelén a Sanzelizéről???
Biztosan fogsz tudni küldeni :)) Egyél engystolt, vagy ha az nincs, akkor vincetoxicum D6 potenciálban! de komolyan. Kipróbálva rajtunk és a gyerekeken! :)) Jó szilveszterezést :))
VálaszTörlés