kis Varga-lap: A fotózásról

Nostehát…mivel a gyerekekről nem akarok most írni, mert olyan carul vannak, hogy ezt már csak utólag vagyok hajlandó elmesélni, inkább megírom a karácsonyi ajim történetét. Ezen legalább lehet mosolyogni, ami a mostani állapotunkról kicsit sem mondható el.

Szóval.

Eccerrégen-nagyonrégen, sűrű erdő közepében…ja, nem. Csak régen, de nagyon, volt egy lááányka (én), aki sose volt magától különösebben elpukkanva. (Jó, tuti vannak olyanok, akik ezt vitatják, mert kívülről a lányka nem igazán az a bizonytalan fajta, de ez most nem önelemző, hanem önmutogató poszt). Nem volt rossz csaj, de azért mindig talált magán hibát. Mint minden nő, nyilván. Nade, egyszer csak ugye hozzáment álmai férfijához, és szült két gyereket…na, ez aztán végképp betett az ő kis alakjának, konkrétan úgy nézett ki, mint egy kismedve. Ez egy darabig nem is zavarta olyan nagyon, megtöltötte a szekrényét 40es (najó, 42es) ruhákkal, és kész. Nade amikor a kisebbik kölköcskéje is elért abba korba- tavaly januárban-hogy fotózható legyen, a lányka talált egy fotóst, aki nagyon szép képeket csinált az ő kis kölykeiről, és akinek a neten levő fotói közt a lányka talált olyan női aktokat is, amik megmozgatták…a fantáziáját, igen. Aztán később a lánykát is, de erről később.

Viccesen mondta a fotósnak, hogy olyan jó lenne, ha egyszer őróla is lenne ilyen kép, csak hát a kor, meg az alakja… A fotós (elnézően) mosolygott, és bíztatta a lánykát, hogy higgye el, a fények csodákra képesek…a lányka szerint nem a fény milyenségén múlik a dolog, bármilyen fény csak árthat, fullsötét, na, az kell neki…

Szóval, nem maradtak semmiben, illetve maradtak a kölköcskés képek (a lányka szigorúan deréktól felfelé látszik a publikus fotók túlnyomó részén, a többin meg jön a sötét…), egészen idén decemberig.

No, jött a tavasz, vele a lengébb rucik időszaka, és a lányka kicsit már utált tükörbe nézni, meg hát öltözködni is csinibben szeretett volna, úgyhogy vett egy mély levegőt, majd még egyet, és még egyet, és nekiállt tornázni. Mindennap. Szenvedett, mint a kutya, de két hónap múlva már egyre lelkesebben nyomta Rubint Rékát (nem úgy), mert mások is kezdték mondogatni, hogy láccik az eredmény. A kislány szenvedett ugyan, mint a kutya, minden torna előtt, de állta a sarat (mondjuk a lányka kevesebb szenvedéssel megúszta volna, ha nem szereti annyira a sütit-csokit, nade nem lehet mindenről lemondani, mert akkor minek élünk, nemdebár???).

Szóval, miután nyárra egész megformásodott (hangsúlyozom, magához képest, modellnek nehezen mehetne el továbbra is), a férje egyre többször dicsérgette, sőt, néha arra ragadtatta magát, hogy kérte a lánykát, ugyan, had fotózza le őtet lenge ruházatban, merthogy…

Na, a lányka innen kapta az ötletet (meg a kitartást a további küzdelemhez), hogy tényleg, hát hiszen már ő is vágyott hasonló fotókra, nosza, meglepi a Zurát, és őbizony elmegy ahhoz a fotóshoz…Januárra tervezte a dolgot, de közben az történt, hogy a fotós nyereményjátékot hirdetett, és a lányka (híresen mákos lévén), nyert kupont… Úgyhogy a fotóssal egyeztetve karácsonyi meglepinek szánta a fotókat.

Az első fotózási időpont vészesen közeledett, pénteki napra volt egyeztetve a dolog…nanáhogy hétfőn mind a két kölköcske beteg lett, a nagy persze oviba sem mehetett, úgyhogy azon a héten a lányka nemhogy hajat nem festett (ami ugye nem ártott volna a 10 centis lenövésének), de semmit sem tudott a külsejével foglalkozni, még csak nem is fésülködött…úgyhogy nagyon örült, amikor a fotós csütörtökön kérte, hogy halasszanak kicsit a dolgon, mert a műteremben valami műszaki baki van. Lányka meg nyugodott, merthogy addigra a külseje vetekedett egy, az életbe belekeseredett mosónő külsejével, fotózás egy héttel halasztva. Igenám, de vasárnap a kisebbik kölköcskével kórházba kellett a lánykának vonulni, és ugye azt mindenki tudja, hogy a kórház nem wellnessközpont, semnem fodrászat, depláne nem kozmetika…Úgyhogy most Ő hívta fel a fotóst, hogy baj van, újabb halasztás kéne… a karácsony közeledik, lányka ideges, de a fotós rugalmas, új időpont rá hét kedd… Lányka visítva hívja az anyukáját, hogy jöjjön el vasárnap, mert akkor a hétfő telhet a szépülés jegyében, és keddre esetleg tényleg nyélbe lehet ütni a dolgot…

Szerdán kijöhettek a kórházból, vasárnap jött a mama, így aztán a lányka a hétfői körmözés-popsisimítás-hajfestés-kozmetikus után kedden elvonulhatott szépre fotóztatni magát.

Az eredménytől a lányka elájult, és már alig várta a szentestét (ami a már ismertetett dolgok miatt kicsit káoszosra sikeredett), hogy átadhassa enmagát a Zurának….