Gábor azért még mindig köhög néha. Hálistennek nem komoly, illetőleg mielőtt komollyá válna, rögtön teszünk valamit ellene.
Sőt, az eddig alkalmazott kezeléseket is módosítottuk némileg, például a hideg párásítóba már nem csak sima vizet öntünk, hanem Salvust, és amellett még inhalálunk is sós párát… (nem csodálnám, ha G életében nem enné meg a füstölt heringet…). Néha még a párásítóhoz is odatartjuk G-t, „had nézze meg”, tuti ami ziher…
Tegnap egész nap szinte ment a nappaliban is a párásítás, mert ugye reggel volt egy kis krehács, nosza, ártani nem fog, ha pácolódjon a kölök. Nem is volt gond, köhögés elmúlt, ámde én akartam egy fotót készíteni… a konyhában álltam, amikor láttam, hogy D. tőle teljesen szokatlanul beletelepedett az apja ölébe, nosza mondom, fénykép. Először csak azt hittem, nem jól van beállítva a gép, mondom a fenébe, valaki piszkálta, de nem, minden automata (mert nekem az a tuti, mindenhez én se konyíthatok), kattintok, megint a fenti eredmény… basszus, mire rájöttem! Hogy a pára!
Sebaj, van bizonyítékunk, hogy mindent megteszünk.
Aztán ma is volt egy kaland páraügyben: már tegnap nézte T., hogy hogy a fenébe lehet nálunk ilyen kvanagy por, amikor hetente jön Tündi, és én is elvileg ugye itthon vagyok, csinálom….és mégis, azt mondja, nézd a padlót, vastagon áll a por!!!!! És a szekrényeken is! És mindenhol!!!! Hát, én is csak lestem, de mondom bizti az a baj, hogy 2 hete ugye rossz a jó porszívónk, csak a kis kézi vacakkal tudunk porszívózni, és hiába mosunk fel, tuti a szőnyegből kijön….. Na, megígérte, hogy ma első dolga lesz új porszit venni, jót, mert ez tűrhetetlen, és már láttam a szemén, hogy magában azt gondolja, hogy ez csak azért lehet, mert mi Tündivel nem is csinálunk tulajdonképpen semmit egész nap, csak feltett lábbal tévézünk (és bonbont zabálunk persze). Kimondani nem merte, annál azért úriemberebb, de láttam, hogy erre gondol, ismerem már régóta. De igazán vitázni nem is tudtam vele, mert TÉNYLEG MINDEN POROS VOLT!!!!
Na, ma reggel jött Tündi, én épp akkor voltam D-.vel az oviban, amikor jöttem haza, mondta T, hogy mutatta Tündinek is a port, úgyhogy ma nagy portalanítás. Jó. Tündén is láttam, hogy nem érti a dolgot, ő sose lazsál, de hát mindegy, T-t úgy engedtük el, hogy csak egy porszívóval a kezében jöhet haza ma este.
Én délelőtt jó nagyot sétáltam G-vel, mikor jöttem haza, még akkor is láttam Tündin, hogy ahogy törölget, nem érti… aztán ahogy vetkőztettem Gábort, még a padlónak egy olyan részét is kiböktem, hogy oltári poros, amiről tudtam, hogy én ott, azt a részt tuti felmostam még pénteken is, mert csokis lett…mutatom a Tündinek, hogy nézd, ez hihetetlen, és nincs is tavasz-nyár, hogy a kertbe ki-be rohangáló kölkök behordják… Tünde közben tovább csiszálja a konyhabútor tetejét, majd egyszer csak fény csillan a szemében: Te Linda…ez a por olyan fura…. Mivel párásítotok??? Abban a pillanatban nekem is leeset, odamentem a még „poros” étkezőasztalhoz, és (nem röhög) megnyaltam. Baszki, tényleg… ez SÓ!!!!
Gyerekek, komolyan… sós volt a padló, az összes bútor, minden….
Legalább a lelkünk megnyugodott, hogy nem mi vagyunk a hibásak…
Tündi egyébként ari volt, a nap további részében rajtakaptam, hogy néhány tárgyon végighúzza az ujját, megnyalintja, és mondja: „ez is sós…nahát!!!” Majd veszettül csiszálni kezd….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése