Na, tegnap megvolt a NAGY SZEREPLÉS.
Minden tiszteletem az óvónőké, mindent megtettek, majd’ 2 órás műsort raktak össze. Fotózni, na azt sajnos nem nagyon tudtam, mert G. miatt hátul ültünk, de lesznek majd profi fotók, mihelyt megkaptam őket, nem ússzátok meg. Sőt, a Duna tévé rögzítette az egészet, én biztos vagyok benne, hogy valahogy megpróbálom D. szereplését feltölteni…majd még kiókumlálom, hogyan.
Lényeg a lényeg: az én gyerekem egy (eddig) rejtőzködő énekes-előadóművész. Kijött a kis csoportjával, belevágtak az éneklésbe (télapóruhás fotó, ez volt az első amit csattintottam (egyébként az utolsó is, ami nem lett homályos, mert innentől kezdve bőgtem)), majd D. előrelépett, marokra fogta a mikrofont, és belevonyított, mint Mick Jagger…esküszöm, épp hogy bele nem dőlt a mozdulatba. Ugyanezt előadta a közös versmondásnál, az egész előadóteremben az ő kis csilingelő hangja hallatszott (meg az én szipogásom).
Nem is nagyon tudom ezt elmesélni, látni kéne, mondom, amint megkapom a képeket, meg a „dupla lemezes DVD-t” (esküszöm, így kellett megrendelni), akkor majd lesz erről még egy poszt (nem, nem fogom nézni a statisztikákat, hogy ki nem olvassa el…).
Előadás után a Vira mamát kitettük az Europarknál, hogy mehessen a Bobóékhoz, aztán hazajöttünk, és körbeajnároztuk a gyereket. Még ajit is kapott, pár hete ugyanis vettünk neki egy új ágyneműt, aztán eltettük valami „alkalmára”, volt is nagy öröm, fürdés előtt még ki is próbálta a kanapén… igaz, utána közölte, hogy szúr, és mossuk ki öblítővel, de végül is erre is büszke lehetek… hány négyéves tudja, hogy az öblítőtől puha a cucca??? Jó, ez lehet, hogy inkább a reklámok érdeme, mint az enyém, de mindegy. Ne kössünk bele apróságokba.
Lényeg a lényeg: ilyen szép két gyereke nincs másnak. És pont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése