Ma jött a Klári mama, merthogy holnap Dájínak fellépése van. Bezony. Az ovi karácsonyi műsorában. Rajta nem látok izgalmat, én, bevallom, kicsit aggódom, mert ugye a gyerek sok mindenben jeleskedik itthon (nem, nem csak a fürdőkádból való vízkilocsolásra gondolok…), de verset mondani, netán énekelni…. Na, azt szinte sose…(sőt, még szerepjáték is csak elvétve van, akkor is max. autóbaleseteket szimulál, két autó összeütközik, Ő meg jön a mentővel…pedig már vagy két éve nincs nálunk Zone Reality.)
Báááár, ma felcsillant némi reménysugár:
D. este, amikor bekísértem aludni, mondta, hogy másszak be mellé az ágyba, és majd ő mond nekem mesét. Jó. Bemásztam. Mondott. Idézek pontosan (mikor kijöttem, rögtön lejegyzeteltem, mert klasszikusokat csak pontosan, ugyebár).
„A címe: a virág, a napocska meg a méhecske
Hó' nem volt, hó' nem volt, volt egyszer egy virág, egy napocska, meg egy méhecske.
Vége van.”
Hát így. Holnap fellépés. Hehe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése