péntek, december 3

Mindenhol jó...

Nakéremszépen. Hiába csapott engem is le teljesen ez a hülye vírus (meg az alig-alvás, és az idegeskedés), itthon azért sokkal jobb. Gábornak naponta 3-4szer inhalálunk sós vízzel, más gyógyszer nem is kell kapnia, max. annyi, hogy vigyázni kell, hogy ne nagyon erőltesse meg magát. Na, azért ez nem megy mindig egyszerűen, mert ugye itten van az Ő istene, D., megy utána folyamatosan. D. is nagyon örül, hogy helyreállt a rend (apja mesélte, hogy amig bent voltunk a kórházban, D. minden éjjel felsírt, meg kellett nyugtatni, pedig ilyen egyébként sosincs, jelzem, azóta se- úgy látszik, tényleg nagyon a lelkükre veszik, ha valami nem úgy megy, mint máskor. Hiába van itt a Klári mami, és ugrálja körbe felváltva az apjával, az anya az mégiscsak más).

Tegnap, névnapom alkalmából, miután D. ugye elment ovizni, Klári vigyázott babecre, és meg elmentem az Aréna plázába, és terápiás vásárlást tartottam. Mindig tudtam, hogy a pénzköltés mágikus hatással van a nőkre, ez most sem volt másként, nálam ekkor billent helyre a világ… Vettem cuccokat a gyerekeknek is, magamnak még többet (önző vagyok, tudom, de bementem a Sugarbirdbe, és ott valami elpattant…), láttam embereket (többnyire egészségeseket), fényeket, volt zene, sehol egy inhalátor, egy infúzió, egy orvos… jó volt nagyon.

Este Cicuka elő ajándékként meglepett egy szép könyvvel (a stílusos vendégvárásról, ne csak főzni tudjak, hanem a marketingre is adhassak), és mondta, hogy a nagy aji ugye ma jött, merthogy ezt megbeszéltük, hogy mit szeretnék. Természetesen bonbonformát szeretnék. 2 hete bement a T.Nagy Tamás üzletébe, hogy van-é esetleg az a fajta forma, amire én vágyok (a legtöbb helyen szilikon bonbonformákat lehet kapni, én meg a kemény plasztikra vágyom, merthogy a főzősuliban is azt használtuk, és ott is erre esküdtek… azzal a technikával mondjuk, ahogy ott tanultuk, sztem nem is lehet a szilikonnal dolgozni), akkor épp nem volt, de T.Nagy mára ígérte Tamásnak (hehehe), hogy lesznek. Jelentem voltak is, kaptam hármat, egyik szebb, mint a másik… persze rögtön neki is láttam, hogy kipróbáljam, mostanra (este 9) már kint hűlnek a garázsban a kész bonbonok, most már csak az kell, hogy ne törjenek össze, amikor ki akarom őket szedni a formából, fényesek legyenek, és roppanósak… csak…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése