Szőőőnyeteg és andalka

Ma este, amikor mentünk aludni, Dájí megmutatta nekem a szörnyeit. Tudtam én, hogy a gyerekek fantáziája élénk, és próbáltam felvenni a fordulatszámot, de vannak nehézségek a dologban. Úgy volt, hogy nekem le kellett ülni a kanapéra, D. meg az ágya melletti kis éjjeliszekrénye fiókjából szedte elő a szörnyeket, akik „nagyon baráccságosak, anyuka, nem bántanak ám, ezek tényleg aranyos szőőőnyetegek”, és a kis markában odahozta nekem őket egyesével megmutatni (a semmit, persze), és kérte, simogassam is meg őket…

Namost: mekkora egy ilyen szőőnyeteg??? A gyerektől nem kérdezhetem meg, mert ugye szerinte nekem is tudnom kell, így aztán saccperkábé 15-20 centivel a kis marka fölött simogattam a levegőt lelkesen, és erősen reméltem, hogy nem épp szegény szőőnyeteg szemét nyomom ki, nem verem le őket a gyerek markából, satöbbi… még a végén berágnak, és átköltöznek hozzám a hálóba, és kiderül róluk, hogy csak a gyerekekkel „barácccságosak”, a felnőttekkel nem annyira…….

A negyediknél D. megkönyörült rajtam, mert rögtön mondta, hogy „ez a legnagyobb, anyuka, ez szép magas”, úgyhogy valamivel könnyebb dolgom volt, 50 centinél hadonásztam… asszem jól csináltam, mert D. elégedettnek tűnt…

A másik ilyen gyereksztori nem saját, de én annyira röhögtem, hogy muszáj megörökíteni.

Kékezüst barátnőm nagyobbik lánya, Luca, mint minden gyerek, nagyon várja a karácsonyt. Az Ő anyuja valamivel rendesebb, mint én, mert náluk nem csak ilyen gyári kinderes-adventi kalendárium nyitogatás van, mint nálunk (amiből, megjegyzem, a csokit csak elvétve eszi meg D., csak a hosszúkásat, és nem tudom meggyőzni, hogy a többinek hiába van más alakja, nagyjából ugyanolyan az íze, azokat nekem kell elfogyasztani…na, nem panasz, csak megjegyzem). Ő kifüggesztett egy pamut- vagy milyen adventi naptárat a hűtőre, zsebekkel (nem láttam, csak mesélte még dec. elején), és a zsebbe tesz minden nap alvás alatt valamit az „angyalka”, Lucának meg első dolga felkelés után megnézni. És öröm, bódottá.

Na, egyik nap délután mentem be a városba (kiskarácsony, nagykarácsony, mittudomén), a villamosról hívom Gabit, mondom most van fél órám dumálni. Az ő gyerekei aludtak, csacsogtunk, egyszer csak hallom ám, hogy Luca felébredt, és lelkesen ordít, hogy „anya, itt volt az andalka!!!!!!!”. Gabi röhög, azt mondja, lassan leteszi, megy örülni az „andalkának” ő is, mondom jó, de mondd, mit hozott ma az andalka? Erre flegmán mondja:

-Probiotikus ivójoghurtot hozott. Mégis, szerinted mit hozzon egy gyereknek, aki 3 antibiotikum-kúrán esett át pár hét alatt? Így legalább a gyomra okés lesz….

Én ezen egy órát röhögtem. Modern andalka probiotikus ivójoghurttal….