Ma már kicsit jobban vannak a gyerekek, tegnap asszem megvolt a mélypont: Gábort nem lehetett máshogy itatni, mint a Nurofen fecskendőjével, lefogva… Délelőtt tizenegykor tűnt fel, hogy nagyon keveset iszik, és hiába tettem akármit a cumisüvegbe, nem és nem akarta meginni… Általában vizet iszik, méghozzá elég sokat, most azonban semmit nem akart elfogadni… így aztán Tamással úgy döntöttünk, hogy mielőtt kiszáradás miatt lenne kórház újra, erőszakot alkalmazunk… 5 mili fér ugye egyszerre abba az izéba, úgyhogy tíz fecskendő ugye fél deci, el tudjátok képzelni, meddig tartott 2 deci vizet (illetve némi gyógyszit) belenyomni a gyerekbe… de utána viszont látványosan jobban lett.
Éjjel aztán már magától ivott valamennyit, ma reggelre kicsit másként is festett, és még az udvarra is volt kedve kimenni.
Dávid is javult valamelyest, ő meg aztán be is lelkesedett, amikor felvetettük nekik, hogy ki lehetne menni, rögtön közölte, hogy ő hóembert akar építeni, kér répát, meg szenet…
Nabassza… az összes répát belefőztük előtte két nappal a levesbe, szenünk meg a gázfűtés miatt sose volt, így aztán egy banánnal és pár szem dióval (szemnek meg gomboknak) eresztettem ki őket az apjukkal meg Katival a kertbe…ja, és egyik lábasomat sem óhajtottam a hóember kalapjaként beáldozni, így aztán egy fémdoboz alját neveztem ki kalpagnak.
Mondanom se kell, amilyen a mi szerencsénk mostanában, a hó abszolúte nem tapadt, bár T. roppan lelkesen próbált valami hóembert összehozni, de az eredmény jobban hajazott egy vakondtúrásra… a kölkök hamar megunták, és D. úgy döntött, a fenének a hóemberre (már ha lesz a túrásból az valaha is) annyi dió, kihozta a garázsból a kalapácsot, és inkább megeszegette az összeset…
Közben T. tovább lapátolt lelkesen…de legalább levegőn voltak…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése