péntek, március 18

Boti és G.

Én nem tudom, hogy mi van velem az elmúlt időszakban, de nem fényképezek annyit, még régebben… Most is… már csütörtök óta itt van Botond, én meg alig csináltam fotókat, pedig aztán van élet, elhihetitek. Bár ugye a délelőtt ma is viszonylag csöndes volt, lévén az én két kölköm oviban, csak Boti volt otthon, de legalább izgulhattam kicsit a dél miatt…

Történt ugyanis, hogy még a múlt héten megbeszéltem Zsófival, hogy mivel hétfőn fotózás, ő meg műr Kecsón nem jutott el fodrászhoz, foglalok itt én neki helyet a saját fodrászomnál… mondjuk ma délre…

Csakhogy azt kihagytam a számításból, hogy Boti elég ritkán találkozott mostanában velem, és ki tudja, hogy fogja viselni, hogy Anya nincs ott, csak egy pokróc stílusú nagynéni…

Délelőtt teszt gyanánt Zsó felment az emeletre szolizni, negyed órára. Én, biztos ami biztos alapon beraktam Botinak a Thomast, gondoltam, ezzel jól benyalom magam nála… csakhogy ezen a dévédén van egy rész, amitől ő fél…hát naná, hogy azt kezdtem el lejátszani… hogy meglepődtem, amikor elsírta magát!!!!! Mindegy, megvigasztaltam, de voltak némi paráim a délre kitalált forgatókönyv miatt, ami szerint fél tizenkettőkor bekötjük Botomot egy babakocsiba, együtt hárman elsétálunk a fodrászhoz, majd Zsó ott marad szépülni, én meg Botival elmegyek Gáborért, majd hazahozom mind a két gyereket, és remélhetőleg egy körül már Zsó is befut, altatni már nem nekem kell…

Persze 11kor már elképzelni sem tudtam, hogy hogyan fogom Gábort felöltöztetni, ha Boti véleltlenül akkor jön rá, hogy megint „elhagyta” az anyja, de, mondom, nemá, csak nem fog ki rajtam egy (majdnem) kétéves! Nem is… de nem rajtam múlt, Boti bizonyított. Apám, szegény tényleg csak a Thomastól riadt meg délelőtt, mert most aztán egy nyikkja nem volt… Tök aranyosan elücsörgött a babakocsiban, amíg eltoltam az ovihoz, ott ugye kiszedtem, amíg Gábort öltöztettem, addig ő barátkozott a többi gyerekkel, meg az óvónőkkel, majd G-t kötöttük be a kocsiba, és B. tolta hazáig boldogan. Itthon együtt betoltak két adag vadast, majd viszonylag egyszerűen megosztoztak a lakásban található mintegy 250 kisautón, Boti két cumiján, az egy, azaz egy darab hintalovon… A hangsúly természetesen most a lovon van, mert ha két gyerek már akkor sem veszik össze, amikor valamiből csak egy van, akkor azért az már valami….

Zsófi is szép lett, úgyhogy tényleg kár volt izgulni.

Ja, és a két fiú mozizását ki is hagytam! Pedig jó műsor volt, címe: csirke a sütőben. Nézték is vagy 10 percig... Thomas meg bekaphassa sehol nincsen..

1 megjegyzés:

  1. Na akkor én elmondom tömören.... :

    Először jól befenyítetted...

    aztán meg sem mert nyikkanni...

    :)))

    VálaszTörlés