Péntek délben már azzal fogadott a Kriszta, hogy a Gábor egész jól felvette már a fordulatszámot, sétált is sokat, egész nap egyszer sem nyígott, kezdi megszokni a szitut. Úgyhogy sínen vagyunk. Megszokjuk ezt mind a ketten könnyen, azt hiszem.
Ráadásul most plusz jó is van: kitaláltuk, hogy mivel Kati ma jönne hozzánk egy hétre, Dávid és az apja lementek tegnap délelőtt Földvárra, hogy kicsit ők is legyenek kettesben, meg mi is Gáborral, és akkor Katinak sem kell utazgatni, együtt jönnek majd haza.
Néha szerintem jó, ha a két gyerek külön van 2-3 napig, mert akkor ugye CSAK VELE foglalkoznak…. D-vel most épp az apja, meg a nagyi, én meg G-t nyüszögtetem egész nap. Tegnap még edzést is tartottam neki… kimentünk a nagy játszótérre, és háromszor felsétáltunk a dombra…. Nem is volt gond az éjjeli alvással! Úgy lefáradt, hogy fél nyolckor, amikor végeztünk a vacsival, én a nappali felé indultam, hogy még egy kiscit játszunk, vagy legalább a fotelben összebújva legyünk egy kicsit, ő meg fogta magát, integetett nekem, és elindult a szobája felé… csak lestem. Gyorsan bekevertem a tápiját, vittem utána, betettem az ágyba, kijöttem… majd fél óra múlva, mikor még mindig nem hallottam egy pisszenést sem (újabban néha van egy kis sírás-rívás lefekvéskor… kis öleléstől elmúlik ugyan, de az elmúlt hetekben a rutin része lett… valahogy kötelességének érzi jelezni tán, hogy csak az én kedvemért hajlandó aludni? Nem tudom…), bementem…. Hát, az üvege mellette, egy korty sem hiányzott belőle, ő meg kezét lábát szétdobva húzta a lóbőrt. Éljen a mozgás… Én meg kihasználtam az egyedül-estémet,, és zsinórban megnéztem 8 részt a Született feleségek negyedik évadából (az ötödikből már egyetlen részt sem láttam anno a tévében, merthogy későn adták… és gondoltam, mielőtt nekiesek, kicsit képbe kerülök az előzményekkel… jóvanna, nem lehet minden hobbi olyan értelmes, mint a főzés, vagy a bonbonozás…).
Aztán ma reggel, mikor G. felkelt, kicsit gatyába ráztuk a pecót, előkészítettem a köretet a tegnap elkészített bárányhoz, hogy mégiscsak normális vacsival várjuk a Katit (meg különben is, le akartam próbálni, hogy ezt a fajta báránysültet előző nap meg tudom-é sütni 90%osan, hogy másnap már csak melegíteni kelljen, merthogy ezt szánom jövő héten főfogásnak D. szombati szülinapi partijára…), sétáltunk egy kicsit (az edzés úgy hasznos, ha rutinná válik ;-) ), és eddigre dél is lett. Lefektettem G-t, néztem pár Feleségeket (jaja), aztán már meg is jöttek a népeim. D. láthatóan nagyon jól érezte magát a Nagyinál, és nagyon örült, hogy a Kati most sokáig itt lesz… én nemkülönben… szerdára úgyis nagy meglepit szervezek a gyereknek, az a napom komplette rá fog menni, és egy kis mozi-vacsi-közös vásárlás is ránk fér T-vel… régen mozdultunk ki együtt, és most kicsit bepótoljuk a lemaradást…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése