Ma elég hosszan tartott a vacsora minálunk. Történt ugyanis, hogy T-vel úgy döntöttünk, hogy szusi lesz, mert… mért ne. Szóval azt rendeltünk magunknak. És mivel nyilvánvaló volt, hogy a gyerekek nem nagyon fognak enni belőle, nekik főztem ki tésztát. Nem mellesleg persze volt a tésztához paradicsomszósz és reszelt sajt is, de egyik sem kért rá semmit. Nekik ez az ünnepi kaja. Üres tészta. Királyság. Mindegy, ő dolguk. (mindig azzal nyugtatom ilyenkor a lelkiismeretemet, hogy egyrészt, a durumtészta még mindig eggyel jobb, mintha csak sima sült krumplit ennének, másrészt meg az oviban egészségesen étkeznek). Úgyhogy ők azt kaptak. DE! mindkettő pálcikával akart enni… eltartott egy darabig, de nagyon jókat röhögtünk legalább közben…
Ja, és végül is G. hozta magát, mert T. misolevesének a háromnegyedét azért bepuszilta, fojtásnak, a tészta mellé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése