Hogyan bonyolítsuk a saját életünket?

Úgy tudok magamnak örülni, amikor kitalálok valakinek valami olyan ajándékot, ami kellően egyedi, és azt gondolom, hogy az illető örülni is fog neki. Mivel a karácsony ugye a betegségek miatt nem igazán olyan volt, amilyennek lennie kéne, kimondottan nagy durranást akartam D. szülinapjára. Egyik nap nézegettem a szobájában a falat, és megállapítottam, hogy a születése előtt felapplikált zsiráfos sormintát már egy kicsit kifakította itt-ott a nap, különben is tán már ki is nőtte, és valahogy bevillant, hogy kéne festenem egy Bogyó és Babócás képet…úgyis majd’ minden este azt a dévédét nézi végig, legyen neki a szobája is BB-s…

Első gondolat: egy jó nagy ölelős BB kép, és „titokban” meg is tudom csinálni, ahhoz azért idő is kell, merthogy a falon ott van neki az a nagy parafatábla, majd mindig jól leakasztom, egy kicsit dolgozok mögötte a képen, utána visszateszem a táblát, és majd a napján, amikor már rég készen van, csak leakasztom a táblát. Igenám, de a zsiris sormintával mi legyen? Az se színben, se témában nem passzol BBhez… sebaj, átfestem. Naja, csakhogy abból a festékből, amivel a fal le van festve, már nem maradt (Tudom, mert én is azt reméltem, hogy a padláson található 8 festékesdoboz egyikében az van, és egyik délután, amíg G. aluszkált (merthogy amikor ez a projekt beindult, akkor még nem járt bölcsibe) felmentem, mindnek lefeszegettem a tetejét, és jól pofára estem)… Mi legyen? Első gondolat: felhívni a Tikkurillát, ahol anno, amikor azt a színt kevertettem, felírta a srác a színkódot egy füzetbe… még akkor kérdeztem is, hogy ez minek, és mondta, hogy lehet, hogy pár év múlva örülni fogok, hogy meg tudják pontosan mondani, mi is volt az… Igenám, de akkortájt még én tényleg úgy gondoltam, hogy a gyerek szobájába csak az egyedileg kevert szín lehet jó (á’ 30ezerért), most viszont már nem vagyok erről meggyőződve…lévén ugye, hogy már van pár jó nagy kék foltunk a falon, merthogy D. is szeret festeni… és hát talán nem baj, ha olcsóbb festékkel van kikenve a fal, könnyebb javítani, ha ilyen „baleset van… Így hát másnap G-vel, a délelőtti séta alkalmával bementünk a közeli ezemesterek boltjába, felmértem a kész festékkínálatot, és vettem egy vödör halvány-narancsos-barnás festéket, mondván, tökjó lesz az. Vettem hengert is, meg kis tálcát hozzá, hazarongyoltam, és G. hathatós(???) segítségével a tábla mögött lefestettem a falt… a szín gyönyörű, jó lesz az egész szobára, első lépés pipa. Nade hogyan tovább??? A koncepció: tábla mögött a nagy kép felfest, majd a napján (akkor már tudtam, hogy azon a héten itt lesz a Kati, tehát szabad lesz az a napom) a fal többi része lefest, és akkor az a fal kész, a többi fallal meg majd ráérek törődni. De nem én lennék, ha nem bonyolítom tovább: legyen azért egy kis sorminta is, azt úgy szeretem… különben is, amikor a nagy képhez megfelelő képet kerestem a neten, találtam egy olyan BB-s képet Bartos Erikánál, amin a két főszereplő van sok-sok arckifejezéssel, mozgás közben, ecetera, és arra gondoltam, hogy az tök jól nézne ki, hogy ezekből csinálok bordűrt… de hát ugye azt is csak a napján lehet megcsinálni, hogy igazi meglepi legyen… Ja, és képkeresés közben valahogy beleszaladtam egy BB-s falvédőbe, ami olyan szép volt, hogy persze nekem azonnal jött a „kell nekem ilyen” érzés… Fel is hívtam rögtön a készítőt, és hálistennek most is mákom volt, mert egy nagyon kedves csajszi készíti ezeket a textileket, és nem is hajtott el rögtön, amikor mondtam neki, hogy igen, olvastam hogy a készítési idő 2-6 hét, de nekem úgy kéne a cucc, hogy 3 hét múlva itt legyen… elvállalta, úgyhogy gondoltam, aznap akkor meglesz a festés, megjön a falvédő, azt is felteszem, és akkor teljes lesz az öröm (meg a szoba). Majd két nap múlva kértem még 2 díszpárnát is…nem, most sem hajtott el. Megígérte.

Szóval az elmúlt három hétben megcsináltam a parafatábla mögött a nagy képet részletekben, nagyon szép is lett (azt most nem ecsetelem, hogy milyen úgy falat festeni, hogy közben Gábor rángatja a gatyámat), kinyomtattam a kis képeket, kiválasztottam, melyekből lesz a sorminta, 3 naponta hívogattam szegény falvédős csajt a különböző hülyeségeimmel, közben eszembe jutott, hogy én még régebben vettem Zdenek Miller által dedikált kisvakond-képet és annak nekiálltam egyedi keretet gyártani, ami passzol a falvédőhöz (narancs-zöld, levelekkel)… és már alig vártam, hogy tegnap reggel legyen…

Tegnap reggel aztán kimondottan örültem, hogy D. már negyed hétkor felkelt… a festék már elő volt készítve, a hengerrel együtt lapult az emeleten eldugva, úgyhogy miután Katinak megfőztük a kávét, és felkísértem D-t hozzá mesét nézni, mint a villám behúztam D. szobájába, és jó vastag csíkban (ahova majd a sorminta kerülni fog) átfestettem a falat. Majd fogtam az ovis cuccát, és reménykedtem, hogy ma sem a szobájában akar majd öltözni…

Nem akart. Úgyhogy mikor Gábor is felébredt, Katival gatyába ráztuk őket, és mehettek az oviba, addigra Cicuka is lelépett, én meg nekiláttam: felrajzoltam a sormintát, majd elkezdtem átfesteni… fél 11kor elrongyoltam a postára, utánaérdeklődni a falvédős csomagnak, mondták, hogy elméletileg kocsin van, majd a csomagpostás hozza meg, állítólag még négy előtt… háromkor valóban be is futott vele, én addigra kész is voltam (amit remélni sem mertem, de gyorsabban haladtam, mint gondoltam… miután megvolt a sorminta, gyorsan lefestettem az egész falat (a plafonközeli részeknél újfent megígértem magamnak, hogy a másik három falhoz majd megkérek valakit….) a festéssel, gyorsan felraktam a falvédőt, meg a dedikált fotókat, kitettem a párnákat és elégedett voltam…. És rettenetesen izgultam, nehogy a vége az legyen, hogy D.-nek nagy elánnal megmutatom az „új” szobáját, és mondjuk elsírja magát, hogy összefestettem a falat… vagy valami.

De nem lett baj. Nagyon örült neki, tényleg. Suttogva, áhítatosan motyogta, hogy nagyon szép, (mondjuk az „igazi” ajándékként kapott hatalmas terepjárónak hangosabban bírt örülni), bár később, lefekvéskor megkérdezte, hogy a többi szereplő miért nincs a falon… asszem, még lesz némi dolgom…a képek megen telefonosok, mivel a fényképező le volt merülve, ma meg már kezdtem a színezést, és csak későn jutott eszembe, hogy ebben az állapotjában nem csináltam normális(abb) képet… de hát ez van.