Tenisz????!!!

Monday, Aug 13, 2007

Tegnap hazajöttünk….pedig még én is nagyon maradtam volna, és Anyát sem kellett volna sokat biztatni…..

Kár, hogy tegnap is arra keltünk, hogy nagyon szakad az eső, úgyhogy a reggelit követően összepakoltunk, lehordtuk a cuccokat a kocsiba, és az össznépi teniszezés mellett döntöttünk….Érdekes egy sport ez…..érdekes, hogy sokan úgy állnak neki, közük Anya is, hogy pont csak a labdát nem képes eltalálni….rohangászott, mint a pók a falon, de szinte mindig melléütött! Én nagyon jókat röhögtem rajta, meg sokat játszottam addig a Norbi nevű új barátommal….amikor meg ezt is meguntam, Ancsa kényeztetett….meg a Bóbi, meg az egész banda…Anya meg csak rohangászott kitartóan. Mondjuk az nagyon érdekes volt, amikor rájött, hogy át kéne engem pelenkázni…..nem volt ott semmi, csak egy feltekert szőnyeg….de hát a rutin, meg az évek, ugyebár…..

Kulturálódom

Saturday, Aug 11, 2007

 

Na, a jó időnek befellegzett...…szó szerint…..már reggel, amikor felébredtünk, akkor szakadt az eső, úgyhogy az eredeti program (strandolás, napozás) borult…mint az ég.

Összeültünk egy taktikai megbeszélésre az előtérben, hogy most akkor mit is lehet csinálni. Végül is 2 részre szakadt a csapat…. Apa, Anya, Bobó, Ricsi, meg Anita velem együtt a kirándulásra szavazott, úgyhogy elmentünk Tihanyba, megnéztünk egy történelmi múzeumot (ez tetszett, mert elég jó sötét volt, és jót tudtam közben szuszkolni), egy marcipánmúzeumot, meg a paprikaházat…..nagyon érdekes volt, csak nagyon sokan voltak az utcán, és sokat kellett az embereket kerülgetni. Sebaj, Apa egy pillanatra se engedte át a kocsimat Anyának…most ki akarta élvezni, hogy együtt lehetünk.

Tihany...

Ó, micsoda helyek vannak a világon!!!!!!!

Ma reggel kaja után megint összekaptuk magunkat, és először is lementünk Balatonföldvárra a Klári nagyihoz, útközben vettünk nekem egy csomó papit (Anya kísérletezős kedvében van), meg egy jó nagy csokor virágot, mivel vasárnap Klára nap van, és mentünk nagyit köszönteni. A Nagyi nagyon örült a virágnak, meg persze nekem is. Aztán megebédeltünk (illetve Anyáék), és elindultunk tovább. Felmentünk egy óóóóóóltári nagy hajóra, ami olyan nagy volt, hogy az egész kocsit elbírta, sőt, sok kocsit elbírt!!!!, és átmentünk a Nagy Víz másik partjára, és ott tényleg ott volt az a nagy ház, amit Anya ígért…valami fantasztikus volt! Nagyon szép a parkja, meg van benne teniszpálya is, ott találkoztam Apa kollegáival, meg azok barátnőivel, aztán mindannyian együtt vacsiztunk egy nagy teremben, ami teli volt kajával…oltárira sajnáltam, hogy én csak üvegeset ehetek!!!!!! Na, majd jövőre…

Aztán a sok élmény miatt kicsit nehezen aludtam el, Anya az elveit félretéve ringatott kicsit, kint az erkélyen…….ilyen látványra azért nagyon jó elaludni…az embernek szép álmai lesznek tőle…..

Borzalmak

Én ezt nem hiszem el, komolyan mondom….az ember hazajön nagy gyanútlanul, és egy csomó szörnyűség történik. Amikor tegnap hazajöttünk délután, akkor még nem sejtettem semmit….Örültünk egymásnak Apával, megmutattam az összes új trükkömet, amit tudok (lábfogás, kukicibálás, sikítás), és meg is dícsért, hogy mennyire ügyi vagyok…erre másnap elmegy dolgozni, viszont rögtön utána beállít a dokibácsi, és megint MIND A KÉT combomba bead egy oldást….hát most nem azért, de ha én ezt tudom, akkor haza sem jövök…és ez még mind semmi….épp hogy kialudtam magam az oltás után, felébredek, persze éhes vagyok, erre Anya valami vacakkal akar megetetni…Ő borsónak hívta, és állította, hogy nem mérgező, de hát ne tudjátok meg, hogy mennyire pocsék íze volt!!!!!És az egész nappalit tele kellett köpködnöm vele ahhoz, hogy abbahagyja a lapátolást…

áááááááááááá….

úúúúúúútálom a borsót!!!!!

Mindenesetre megnyugodtam, mert megígérte, hogy ezzel most egy darabig nem próbálkozik…..

Este meg láttam ám, hogy újfent a bőröndben pakolászik, és el is mesélte, hogy holnap megyünk a Balcsihoz, de most nem a Nagyihoz, hanem a másik partra, északra, a Klub Tihany nevű szállodába…állítólag a szálloda olyan, minta házunk, csak sokkal nagyobb, sokkal-sokkaltöbb szobával…na, kíváncsi leszek….

Kecsó = vásárlás

No, a kecskeméti létünk megint olyan vidámra sikeredett, mint a múltkor…én nem is értem, hogy Anya és Nagyi hogy a csudába nem unják meg a boltokban való mászkálást…

Komolyan mondom, szinte megörültek neki, hogy a hosszú forró időszak után, amikor megjött a lehűlés, rám akarták adni a rugdalózómat (3 hete nem volt rajtam rugi), és kiderült, hogy én azt sutyiban jól kinőttem. Felkiáltottak, hogy „hó, el kell menni a gyereknek venni pár göncöt!!!”…..és rvendeztek. Elmentünk egy naaagy üzletbe, ahol annyi cuccot vettek nekem, hogy a végén kaptunk egy lufit, amire rányomtatták az arcképemet…

persze, a képen alszom, mert ki bírja ki ébren azt a hosszú válogatást a ruhák közt? De szerintem azért nagyon szép kis kép lett.

Közben voltak a Zsófiék is megnézni engem, a Fecó ökörködött, meregette a szemét, én meg jókat röhögtem rajta, hogy milyen bután néz ki.

Aztán voltunk Anya munkahelyén is, segítettünk nekidolgozni, Anya meghívókat hajtogatott, én meg szórakoztattam Őket….nem is olyan szörnyű ez az irodai munka, mint ahogy mondják!

Bágyadtság

No, most kimaradt egypár nap, elnézést a Kedves Olvasóktól, de Anya azt mondta, hogy „Ne haragudj, Kisfiam, de nem tudok annyi időre elszakadni a klotyótól (ez olyasmi, mint a pelenkám, csak a felnőttek használják), hogy most blogot írjak….Elkapott valami vírust (ez meg olyasmi állat állítólag, mint a kutyánk, csak nagyon apró, és harapja belülről az embert), amitől sokat használja a klotyót….

Apa nagyon aranyos volt, mert amikor látta, hogy mennyire ramatyul van Anyu, akkor elhozta Neki meglepinek a Vira nagyit, hogy legyen, aki segít engem tutujgatni…úgyhogy most aztán el voltam látva Nagyikkal! Aztán tegnap úgy döntöttünk, hogy a teljes regenerálódásig lejövünk hármasban Kecskemétre…úgyhogy tegnap este már itten aludtam! De már megismertem mindent, még a Nagypapát is! Nagyon franyesz kis fészket csináltak nekem Anyáék az egyik díványon (mivel a mobilágyamat Földváron hagytuk, azt hittük, hogy most nem fog kelleni), akkorát durmoltam rajta, hogy csak na! Szinte úgy kellett felkelteni kajálni….pedig az az én esetemben nem semmi, elhihetitek

Hazajöttünk

Hát, a nagy meleg, úgy látszik, mindenkinek az agyára ment…

Az Anyu meg az Apu fogott egy-egy vízipisztolyt, és célba lőttek a méhekre….hát nem agyrém? Látnotok kellett volna…tiszta huzatosak….utána már az én pocakom lett a céltábla, ennek több értelmét láttam én is, mert marha jól csikizett. Aztán meg Anyának nagyon megtetszett a kis pucér popsim (ezt mondjuk nem is csodálom) fogta magát, összekencézte a száját valami furával, és úgy puszilgatott….jó foltos is lett a popsim egyből….de nagyon jól szórakoztak közben…nem tom’, én nem röhögtem annyira…

Aztán ma reggel fogtuk magunkat, és jól hazajöttünk…elég fura volt három hét után itthon aludni a saját ágyamban, de azért elég jól vettem az akadályt…

Látogatók

Ma is nagyon messziről jöt egy család azért, hogy engem lássanakNem tagadom, ilyenkor azért büszke vagyok ám magamra!Azért Tab nem itt van! Megkaptam életem első sportcipőjét is, majd igyekszem belenőni, bár evvel tuti nem lesz gond, mert Anya szerint úgy csinálok, mint akit húznak, pedig már tudhatná, hogy ez ilyen babáknál teljesen természetes.
Szóval megjöttek a látogatók, kiültünk együtt a teraszra, és pletykáltunk...engem néha megpróbáltak a felnőttek egy kicsit mellőzni, mondták, hogy "ó, jól elvan ő a kocsijában"...hát nem! Én igenis ott akarok lenni, ahol valami érdekes történik! A fene akarja ilyenkor az oroszlánját nézegetni a kocsiban! Azt hétköznap is lehet! Én ilyenkor ezt tudom elképzelni:

Köszöntő

Ma van a Bóbita nagynéném születésnapja...Ma csak itt tudom felköszönteni, de Anya megígérte, hogy jövő héten majd személyesen is megtehetem....De most azért elöljáróban:

Kedves Bobó!!!

Nagyon nagyon boldog születésnapot kívánok Anyuval és Apuval együtt! Dávid

Végre hűvösödik...

Hálaannakamagasságosjóistennek, kicsit lehűlt az idő…Be kell valljam őszintén, hogy fürcsi ide, pancsi oda, azért már nagyon kivoltam ettől a melegtől…Most tegnapra ígérték már a lehűlést, de azért még mindig elég meleg volt, olyannyira, hogy a Szotyi cicát megint a csónakomnál kaptam rajta…először azt hittem, hogy fürdeni akar Ő is, már épp szóltam Anyának, hogy hozza a medvémet, de aztán kiderült, hogy csak azt remélte, hogy a csónakomban hidegebb a víz, mint a tálkájában…elég sokat ivott belőle, és még a fotózás sem zavarta...pedig azt nagyon utálja úgykülönben…

Ma aztán lehet mondani, hogy végre egész emberi idő lett…fázni most sem fázunk, az tény, de legalább kapunk levegőt. Csináltunk is egy kis fénykép-partit a kertben, mert most mindenkinek van kedve vigyorogni…

Nekem most az a nagyon jó, hogy mindig valakinek a kezében lehetek…ki is használom ám a dolgot a végsőkig! A Nagyi tesója, a Katika a csúcs….ő bír el engem egyvégtében a legtovább…és most amíg itt van, este is Ő altat…bár ma sok dolga nem volt velem…kicsit megrogytam estére, be kell pótolnom a meleg miatt kiesett órákat!