Párizs 3.

Ma folytattuk a művelődést. Reggel rögtön a Louvre-ba mentünk, hogy ott is kapjunk egy kis ízelítőt (hónapokat kéne rászánni, ha az ember mindent látni szeretne…). Itt is voltunk már a múltkor, de ugye ez eléggé megunhatatlan… utána még elmentünk a csoporttal a Diadalívehez, merthogy ide sem tudtunk felmenni a múltkor. Most ez is megvolt (kétszáz hatvanvalahány lépcső…. mit lépcső, CSIGAlépcső…), valami csoda a kilátás…

Ezután ismét saját utakra mentünk… igen, először enni, naná. A Chez Clémentbe terveztük, mert egyrészt az azért nem olyan puccos, hogy ne lehessen beülni egész napos kirándulásra való ruhában, másrészt azért mégiscsak franciás. Mit mondjak, nagyon tuti volt…. nem apróztuk el, nekem kértünk egy nagy tengeri tálat, így aztán életemben először megkóstolhattam az osztrigát is, meg vagy 4 féle tengeri csigát… Az osztrigától azért eddig távolt tartottam magam (ha nem tudnám, hogy él, akkor azért már hamarabb meglett volna ez az élmény, de….), mindenesetre most már abszolút megértem, hogy aki rajong érte, az ezt miért teszi… úgyhogy örülök, na, hogy rászántuk magunkat.

A tuti kis ebéd után végigsétáltunk a Champs-Elyséesen, és bőszen tátottuk a szánkat. Vacsira egy, a latin negyedben lévő kis fondue-étterembe mentünk, csatlakozva a többiekhez. Nagyon jó kis hely volt, rosszullétig kajáltuk magunkat…

Estére meg jegyünk van a Moulin Rouge-ba… végül is ez is a kultúra része…

Párizs 2.

Reggeli után a csoport elindult a napi körtúrájára. Mi csak az Orsay múzeumig tartottunk velük, ott terveztük eltölteni a délelőttöt. Múltkor Renoir képei épp kölcsön voltak adva (ez így magyaros????), így T. nem látta a kedvenc festőjét „élőben”, ezt a hiányt gondoltuk pótolni. Természetesen az egész múzeum csodálatos volt, erről írtak már sokan, sok helyen. Ami viszont nekem külön tetszett: több iskolás csoportnak is „rajzórát” tartottak. Iskolás csoportok, ülnek a földön valamely kép előtt, meghallgatják a tanár(nő)t, majd fognak egy lapot, és elkezdenek rajzolni… A rajzokból ítélve ezek nem is annyira művésznövendékek voltak, mint inkább sima iskolások, „sima” rajzórán…. de T-vel rögtön ugyanarra gondoltunk…. eszünkbe jutottak az általános iskoláink rajzórái… és az, hogy azért milyen más ez, nem albumban látni a képet, amiről tanulunk, hanem elmegyünk, és megnézzük valójában…

Jó most nem azt mondom, hogy ha nekem így tartották volna az órákat, akkor biztos hogy jobban értenék hozzájuk, de gyanítom, hogy több minden megmaradt volna a mostani nulla helyett… mert azért ezeknek a képeknek van hatásuk… ott állsz, basszus, a rengeteg, híresnél híresebb kép előtt, és azok IGAZIAK. Nem bélyeg (rengeteg képet a bélyeggyűjteményem miatt ismertem fel), nem egy fotó egy iskolai albumban, hanem eg festmény… Megmondom őszintén, még egy kicsit meg is hatódtunk egynémely kép előtt (fotózni tilos…).

A múzeum után séta (feljegyzés: legközelebb lakatot hozni a hídra!!!), macaron kajálás két pofára (első megálló Pierre Hermé, aztán Ladurée), croissant-kínálat feltérképezésének megkezdése (részemről. Megfogadtam, hogy ahol meglátok egy croissant, azt megkóstolom….), majd döntés, hogy oké, akkor most pár órát töltsünk el a Lafayette-ben. Előtte könnyű szendvics-ebéd a Fauchonban, közben annak megállapítása, hogy mennyire örülnénk itthon egy ilyen üzletnek.

Pár órát nézelődtünk a Lafayette-ben (3-at a női részlegen, háromnegyedet a férfirészlegen….), kaptam két táskát, öröm-bódottá. A végén mentünk a Lafayette férfi részlegének második emeletén található gourmet-szintre. El is döntöttük rögtön, hogy egy bőröndnyi cuccot azért hazaviszünk innen….

Miután kicsit kicsodáskodtuk magunkat, csatlakoztunk a csoporthoz vacsira, majd együtt elmentünk a Montparnasse toronyházhoz, hogy megszemléljük a kilátást. Csodálatos volt… ez ugye múltkor a köd miatt kimaradt, de most nagyon örültem a tiszta időnek….

Eztán pihi, mert a holnapi nap is sűrű lesz….

Párizs

Első nap: reggel felkelés, és indulás a reptérre. Az utazási iroda kiválasztásánál nem hezitáltunk egy percet sem: ugyanazzal az irodával mentünk, mint amelyikkel a múltkor. Végül is miért váltottunk volna? Akkor is nagyon jó volt, el is mentünk az összes programra, kivéve a Moulin Rouge-t, aranyos volt mindenki, és reméltük, hogy most is így lesz. Annyi változtatást terveztünk mostanra, hogy nem fogunk végig a csoporttal tartani, hanem lesznek külön útjaink is, belecsempészve némi kulináriát.

Szóval, felkelés, reptér, Budapest-Párizs. Ottan leszállás, idegenvezető bemutatkozása (ritka jó fej), majd indulás egy buszos városnéző túrára. Ez a múltkor is így volt, és utána szintén jött a hajókázás a Szajnán, ahova el is mentünk, mondván, hogy most legalább jó idő van, ki lehet ülni a nyitott hajórészbe. Külön mondta is a z idegenvezető, hogy érdemes megfigyelni, mennyivel másként viselkednek itt az emberek, mint otthon… sokkal kevesebb a görcsölés, a rosszkedv…. megjegyzem, ez tuti nem az ő habitusukon múlik, ha nekik kéne a mi országunkban lakni, akkor ők is depisek lennének…. Mindegy, értettem,hogy mire gondol, és próbáltam elkapni fényképezővel azokat a pillanatokat….

Hajózás után elmentünk vacsizni, ami kiderült, abban az étteremben van, ahol anno szilvesztereztünk.

T-vel lerogytunk egy négy személyes asztalhoz… addigra már szemügyre vettük a csoporttársakat (naná), és úgy voltunk vele, hogy valójában mindegy, kik ülnek mellénk, mindenki szimpi volt elsőre (mondjuk, az úgy is szokott lenni…. nálam meg pláne).

A csoportból- meglátva a négyes asztalt- kivált két fiatal csajszi, akik, mint kiderült, tesók, és valóban nagyon fiatalok. Eszti és Ági. 18, 20. Nagyon jót dumcsiztunk, T. fittizett egy kicsit a helyismeretével, úgyhogy amikor mondtuk, hogy ugye vacsi után elmegyünk a szállodába, és utána mi még tervezünk egy kicsit sétálni a városban, esetleg velünk tarthatnának, rögtön mondták, hogy velünk tartanak.

Úgyhogy egy jó nagy esti sétával zártuk a napot… holnap sok „magán”programot terveztünk T-vel, benne sok macaronnal. Jó lesz.

D. büszeksége

D. baromira élvezi a verdája adta újkeletű népszerűséget… Egyrészt ugye a tartása: fél kézzel (jobb) tartja a kormányt, a másik általában lazán kilógatva, csak úgy hanyagul maga mellé. Mikor valamilyen autó mellettünk elhaladtában lassít, rögtön rá is kérdez: anya, ez az autó miért megy lassan? Minket néz? Meg tegnap reggel is, amikor odaértünk az oviba, és az Évi mondta, hogy „hát, tegnap délután is csak néztem, hogy D. milyen nagyon ügyesen állt ki a kocsival!!!!”, D. megmarkolta a karom, és jelezte, hogy súgni akar valamit: „Látod Anya, mindenki csak a dzsipemről beszélget…”.

Büszke rá, na. 
Ma egyébként délután befutott az Anyu, este meg Apu, merhogy mi holnap Cicukával lelépünk... méghozzá Párizsba. Az Uram tartja magát az újévi fogadalmához, miszerint: ez az év a kényeztetés éve lesz, kéthavonta elmegyünk valahova.... eddig jók vagyunk... :)
Reggel nyolcra kell kimenni a reptérre, 10 körül indul a gép, és 5 napig éljen a hedonizmus...

Fogadalom a blog folytatására

Ma reggel mentek haza Kláriék. Reggel nekem is be kellett mennem az irodába Cicukával, mert volt egy talim tízkor, és jött velünk Imre is meg Klári is, mert meg akarták nézni T új ülőgarnitúráját. Miután ők elmentek, és már kész voltam mindennel, még maradt 5 percem (az illető szólt, hogy késni fog, mi is nehezen értünk be, valahogy extra sok hülye volt az utakon), gondoltam, gyorsan haladok egy kicsit a bloggal, merthogy ugye megvolt a szülinap is, meg minden, ne legyen már annyira elmaradva…

Persze mihelyst félig töltődött fel a kép, befutott a másik fél, így mennem kellett, és amikor visszatértem, mondom most már muszáj dolgozni is, de ezt az egy bejegyzést most már felteszem… közben magamban motyogtam Ádámnak, hogy na, azt hiszem, még a szülinapig eljutok a bloggal, megcsinálom az ötödik könyvet, oszt részemről fájront, nem fér ez már bele az éltembe. Erre olyan komolyan kezdett győzködni arról, hogy oké, nem kell kilométeres bejegyzéseket írni, meg esetleg netre se kell feltölteni, de VLAMENNYIT írni, és naplózni, és a történéseket megörökíteni viszont igenis kell, mert 10 év múlva meg a fél kezemet adnám majd oda a feljegyzésekért, hogy teljesen meggyőzött… úgyhogy erőt veszek magamon, gyorsan utolérem magam, és megfogadom, hogy minden reggel rászánok egy kis időt, hogy ne maradjanak már el ennyire a dolgok… igen, fogadkozni baromi könnyű, de hátha sikerül betartani….

Egyébként ha már a kölkök történéseit akarom feljegyezni, akkor írjak már róluk is: ma volt ugye az első nap, hogy kocsival mentek oviba. Még a hétvégén beszéltem a Vikivel a Fészbukon róla, hogy ugye nem lesz gond, ha oda félre leparkolnak vele, mert hát ugye a verda új, nehezen tudnám róla lebeszélni a kölköket, hogy használják (és csak otthon használják, és csak ovi után…), valamint megmondom a tutit, az én dolgom is könnyebb, ha nem kell könyörögni minden egyes megtett lépésért… (G. nyakban való cipelésétől is szívesen eltekintek a továbbiakban… már 13 kiló…).

Viki mondta, hogy persze, semmi gond, be lehet állni vele egész hátra, és minden gyerek megérti, hogy nem piszkáljuk, mert másé. Így aztán a gyerekeim úrikölyköt játszottak. Kati meg Klári vitte őket reggel, én meg ugye mentem értük. Volt ám olyan villámgyors felöltözés, hogy még! Pillanatok alatt kint voltunk a kocsinál (oké, az is sokat segít, hogy már nem kell overál….), és a motorizáció előnyeit kihasználva még a pékig is elmentünk. Csuda ari volt a két kölök, ahogy egymás mellett feszítettek a kocsiban… az összes szembejövő is mosolygott, és az arra járó (valódi) autókból is csak úgy néztek…. ezek meg hasítottak, mint állat….

A szülinap

Pazar kis szülinapozás kerekedett itten! Igaz az, hogy ahogy nőnek a gyerekek, úgy lesz ez egyre jobb.

Reggel már látszott, hogy az évek óta tartó jó szerencsénk az időt illetően idénre is kitart (nem baj, tudom én mikor fogja az idő megbosszulni magát: húsvétkor, akkor tavaly is esett…). Ragyogó napsütésre ébredtünk, úgyhogy a díszítést is pikkpakk össze tudtuk hozni, mert a gyerekek kimehettek addig nyúzni az új verdát. 10 után nem sokkal befutottak a vendégek, esküszöm, mintha megbeszélték volna, tök egyszerre érkezett a két csapat (Bóbiék otthonról, Apuék Kecsóról).

A gyerekek persze fel voltak pörögve, és így, hogy már öten vannak, elég korrekt kis hangzavart tudnak sikeríteni pillanatok alatt. Hát, a Petra is már akkora, hogy csak néztem. Bóbi igen édin felöltöztette, és rendesen körbe is dongta mindenki rögtön, lévén ugye az egyetlen lány a csapatban.

Mondanom se kell talán, a fényképeken is látszik, hogy legnagyobb sikert idén is a sok sétáló luficica aratott. Próbáltunk egy olyan fotót összehozni, ahol az összes gyerek rajta van, és minimális számú macska, de mint látható, a siker mérsékelt volt.

Az ebéd is nagyon ízlett mindenkink, nem különben a torták. D. teljesen odavolt a kis színes tortájáért, úgyhogy már most feljegyzeteltem, hogy jövőre is hasonlót szerezzek be (hálistennek a cukrászda nagyon rugalmas, bármelyik tortájuk tetszőlegesen módosítható. Ez a modell eredetileg repülőkkel és buszokkal volt dekorálva, de telefonon egyeztettünk, hogy cicás legyen… tök kis szép lett.).

A nap fénypontja volt még az ajándékozás természetesen. D. kapott a családtól (márhogy a húgaimtól) egy igazi biciklit. Hogy használni mikor fogja, az kétséges, mert elég hamar lemászott róla, de ez végül is érthető, lévén ez a járgány jóval nagyobb, mint az eddig nyúzott futóbringája, de én őszintén reménykedem benne, hogy előbb-utóbb ráérez az ízére.

A vendégség hat után ért véget. A kölkök elégedettnek tűntek, mi nemkülönben… és már az ötödik volt…. Figyelem, közhely következik: hogy hogy repül az idő, istenem…

Finis

Na, a holnapi bulira nagyobbrészt minden kész van. Teríték ugye megvan, délelőtt megérkeztek a lufik is (Péter, a GLS futár, aki ugye az üzlet nyitása óta naponta jön hozzánk, már kora délelőtt kihozta, gondolta, nem várja meg, míg délután amúgy is jön a csomagokért délután ötkor, had nyugodjak meg hogy ez is megvan…). Katival rögtön fel is bontottuk a dobozokat, majd miután kiörültük magunkat, hogy milyen szépek, minden lufit bezártunk a kisfürdőbe. Az ünnepi ebédhez a csirkék már a hűtőben pihennek szuszmuszolva, azokat már csak melegíteni kell, reggel összesen csak a salit meg a nokedlit kell összedobni. T. elhozta a tortát (nanáhogy cicás, emeletes, az alja epres, a felső része vaníliás… D-t megkérdeztem ugyanis, hogy milyen tortát szeretne, Ő mondta, hogy epres-vaníliásat), asszem nem maradt ki semmi.

Tegnap reggel megvettük T-vel a kisautót. Na, reggel nekiláttunk, hogy pikkpakk összeszereljük… igenám, de kiderült, hogy hát azért az nem megy olyan nagyon gyorsan, és T-nek a felénél el kellett rohannia, mert azért ugye munkanap van… sebaj, mondtam, majd én befejezem a szerelést… Azért el voltam vele még vagy egy órát, de a végére úgy belejöttem, hogy szinte sajnáltam, hogy nincs még egy összerakható verda…

A visszapillantó tükrökre rászerkesztettem két lufit, majd lecsuktam a garázst. 
Időközben megérkezett Klári és Imre is, ők mentek el a kölkökért az oviba. Azért, hogy holnap ne legyen túl nagy az ajándékdömping, mi még ma át akartuk adni a kisautót (mondjuk logikus is végül is ma van a szülinapja). 
Mikor T. is hazaért, kimentünk a garázs elé, felnyitottam az ajtót, és ott állt a verda. D. először meg sem tudott mukkanni örömében.... asszem, erre mondják, hogy ez minden pénzt megért...
És képzljétek, semmi gond nem volt abból, hogy G. is be akar ülni... egyrészt mondjuk G. meg sem kísérelt közvetlenül a volán mögé ülni, rögtön az anyósülésre mászott be, másrészt meg asszem D. is komolyodik-okosodik...
Este hétig furikáztunk a környéken fel és alá... nehezen lehetett őket beterelni a lakásba...

Készülődés

Egész komoly listám jött össze tennivalókból a hétre. Végül is ugye leszünk vagy 15-en, etetni kell a vendégeket, a kölköknek mondjuk már megvan a meglepi (tavaly a sétáló lufi ötlete nagyon bevált, idén annyi variálok rajta, hogy most csak és kizárólag macskák lesznek).

Azért macskák, mert nálunk újabban cicamánia van… És D. kijelentette ugye, hogy cicás partit akar. Tegnap meg is jött a csomag, Tom és Jerry-s (nem találtam más macskást…pedig mindent bevetettem, esküszöm… félve kérdeztem rá D-nél, hogy a Tom az olyan cica-e,amit szeretni lehet, mert nincs másmilyen macskás terítő-tányér, mifene, de rálegyintett: nyugi, anya, jó lesz az is…) parti szett érkezett: zászlók, csákók, szalvéta, terítő, pohár…. még jó, hogy nem akarom elkapatni a gyereket….

Korom

36. Ennyi lettem ma. De nem panaszkodom :)  Végül is, hiányozni nem hiányzik semmi, boldog vagyok, és ez még igazán nem kor. Hehe… Sőt, ma olyan történt, ami már évek óta nem: vacsizni is eljutottunk e jeles napon. Kati múltkor mondta, hogy szívesen eljön nekem a nagy szülinapi parti előtt segíteni, úgyhogy a héten valamelyik nap felhívtam, hogyaszongya hogy ha van kedve, akkor akár már szombaton eljöhet, így legalább elmehetünk T-vel ünnepelni (tavaly pizzát rendeltünk…). Kati jött, ma délelőtt megérkezett, mi meg így leléphettünk… Most nagyon tele van a pocak, nem tudok többet írni, de asszem, ez elég is. Ha kajaképeket rakok fel, úgyis csak reklamáltok….

Dilemma

A jövő hét végére van betervezve D. bulija. Sokat agyaltunk az apjával, hogy most akkor mi is legyen az ajándék… illetve azt viszonylag hamar eldöntöttük, hogy elektromos kisautót kapjon (anno, ugye, amikor voltunk Törökországban, imádta azt a dzsipet, minden este furikázott vele), de hát több verzió is felmerült. Ugyanis: a cég, ahol a legkedvezőbb áron lehet kapni ilyen dzsipet, árul másfajta kisautókat is. Konkrétan: van olyan kisautó, ami nem dzsip, hanem sima személyautó, de hát ugyanúgy bele lehet ülni, és megy. Igaz, hogy csak egy személyes, de konkrétan a felébe kerül, mint a kétszemélyes, tehát, ugyanannyi pénzért kettőt vehetünk. És akkor G-nek is lesz rögtön. Igenám: de ha csak Dnek van szülinapja? Akkor mért kap most G is? G meg azt még nem érti meg, hogy most ebbe bele se ülhet, de majd kap a saját szülinapjára? És ha meg is érti: augusztusban született… pont a tél előtt kapjon? Nem sok értelme van…

Ráadásul: az egyszemélyesnek csak fele olyan erős a motorja, mint a nagynak, tehát csak sima aszfalton megy… én meg arra nem veszek ilyet, hogy csak az úttesten használhassák…. Pont az volna a lényeg, hogy a kertben is lehessen krosszozni. Úgyhogy megegyeztünk: megkapja a nagyot, és majd ráhatunk, hogy szállítmányozza vele G-t is… meglássuk. Néha meglepően jó testvérek, hátha nem lesz gyilkolásosdi emiatt a verda miatt…