Az idő

Igen, itt a nagy kérdés...mikor fogok írni? Sztem kezdő lépés ez az update módszer lesz... mikor van egy kis idő, akkor gyorsan írok, oszt' majd hozzájegyzetelem, ami még van...

Most épp már az új gépemről írok (ezen még kicsit lassabban gépelek, mert tök más a billentyűzete, mint  réginek). T tök aranyos volt, karira megvette nekem azt a laptopot, amire csurgattam a nyálamat egyszer a Media Marktban... hát, barátkozni kell vele. Nem csak a gép tehet róla, első körben a win8 kavart össze (hülye csempék), de ezt Ádám megoldotta. Mást is zavart a start menü hiánya, így lehetett találni olyan progit a neten, amivel a Win8 start-menüssé váli így ez a gond megoldódott, ám ez a kis drága gép múlt hét pénteken fogta magát, és meghalt. Szervizt hívtuk, azok mondták, hogy addig hozzá se nyúlnak,, míg le nem futtattunk rajta valami karanténba zárást a hibás szektorokra vonatkozóan (igen, nem értem, mindegy), Ádám megcsinálta, most úgy tűnik, működik.... de a puding próbája, ugye....

Most itt vannak a Zsófiék, épp kergetőznek a lakásban. Péntek este jöttek, Botomnak nagy sikere volt, jött Bóbi is, úgyhogy tudtunk dumcsizni is, ma még a turiba is eljutottunk...

Az alvás Dávid szobájában volt, édesek, ment a harc, hogy ki alszik az emeletes ágyon, ki a Botond mellett lent, de aztán működött a "majd holnap te", mindenki megnyugodott, úgyhogy fél 11kor már aludtak is :)

És még péntekről egy kis aranyos: reggel együtt indultunk (újabban ez nagyon bevált: először Gábit letesszük az oviban, D ott cukiskodik egy kicsit, majd megyünk a sulihoz... nekem kisebb macera így, ők valamiért sokkal lelkesebben indulnak így, én meg tornanapokon ráadásul nem kapok agybajt, simán odaérek a terembe (igen, járok megint, majd ha már újra belejöttem, írok erről is)), útközben a gyerekek barkóbáztak:

D: én gondolok, jó?
G: élőlény?
D: nem, hanem olyan tárgyféle....
G: autó? ( itt már röhögtem)
D: nem-nem, de kérdezz még arról, hogy minden nap használjuk-e
G: minden nap használjuk?
D: igen, abban lakunk!!!!!
G: ház?
D: Anya, Gábor nagyon ügyes, kitalálta!!!!!!!!

:)

Ja, és ugye csináltunk sütit a vendégeknek, T nagy sikerű csokigömbjét...én így a gyerekeket még ne láttam lelkesedni, úgy lesték a mozzanatokat, mint a lukinyúl, és egy szemig kinyalták a tálat...

próba

Próba, hogy műxünk-e még :)
Ha igen, mákunk van.... Jön Dávid 8. születésnapja, és arra gondoltam, hogy jó buli lenne visszalendülni a blogozásba... nem, nem a nagyközönség miatt, olyan ugyanis már sztem' nincs, hanem magunk miatt. Az utóbbi időben leszoktam a mindennapi fotózásról is, de remélem, ez megint a napjaink részévé válhat.
 No, most ezt mentem, és ha megjelenik, akkor halelúja :)


Megjelent,úgyhogy most rögtön update :)

Szóval:
feladat magamnak:
1, hazamenni, és megnézni, hogy a legutóbb készült könyv mikor végződik
2, kikeresni itt, hogy azóta itt hány bejegyzés született
3, ha sok, akkor a következő könyvet átgondolni ;-)
4, ha nem sok, akkor csak simán folytatni, közben lementegetni a bejegyzéseket (fotókkal!!!!! hallod, Linda, fotókkal!!!), hogy esetleg tényleg legyen még könyv majdan.

Ilyenkor úgy van vele az ember, mint egyszeri Metzger a számlakiállítással (az is én vónék). Ha pár hétig nem csinálom, esküszöm, újra kell tanulnom mindent. Itt van például ez a bejegyzés. Mintegy harmadikra jöttem rá, hogy mégis, hogyan kell publikussá tenni egy bejegyzést.... Jó, most nem egypár hét telt el a legutóbbi bejegyzés óta, de kicsit sutának érzem magam... mindegy, ha meg se próbálom, magától tuti nem fog menni :)

Hogy miért épp ma jutott eszembe felvenni a fonalat? Hét végén itt volt a Klári, és mondta, hogy szerinte azért páran közbe-közbe is ránéztek a blogra, mert mintha emelkedett volna a számláló... hát én ezt így nem követtem, viszont kezembe vettem (az egyébként az "új" kéróban igencsak szem előtt levő) könyveket, hogy hát akkor milyen jó is lenne, ha az elmúlt egy évet is vissza tudnám olvasni... de ez a hajó már elment. Viszont a napi történések kapcsán azért majd tuti visszakanyarodok az elmúlt 2 évhez, mert annyira azért nem volt régen, hogy ne emlékezzek (max megkérem majd az ismiket, nézzenek rá a blogra, és adjanak tanácsot, hogy miről írjak még ;-) )

No, első bejegyzés megvan, este könyvellenőrzés, meg próba-fotó feltöltése (hogy az megy-e még)...
Most irány a Metro, mert hétvégén jön Zsófi, Botond, meg a Bobó is, és T szeretné őket elkápráztatni a cukrászati tudásával, ahhoz viszont kell némi alapanyag.

Tééényleg, hétvégén majd fotózhatok ezerrel, lesz mit (vajon a telefonnal készült fotók hogy fognak itt mutatni? a nagy gép itt az irodában van beállítva ékszerfotózáshoz, de lehet, hogy újra privatzálom majd).....


Update 2: megnéztem, jól emlékeztem, csak nem akartam igazán tudni: 2011 márciusával ért véget a negyedik könyv, úgyhogy a következő anyaga már itten van, nyári feladat lesz, hogy megszerkesszem... ja, jó hír, hogy a feltöltött képek eredeti méretben vannak fent, úgyhogy azokat is le lehet szedni....addig meg próbálkozom a folytatással :)

És hogy mai sztori is legyen: G ma magától bevallotta, hogy csalt az edzésen. Viki van most velük ugye (Kriszti dobbantott egy hónapja az oviból), és mikor mentem be G-ért, mondta, hogy az edző Péter üzeni, kérjem számon a Gábort, mert csalt edzésen (nem, az nem derült ki, hogy mit, de ez nem is fontos most). G addig az öltözőszekrénynél volt, de nagyon bánthatta a dolog, mert mikor odamentem, rögtön mondta magától, hogy "anya, rossz voltam az edzésen, csaltam"...és bár leszúrtam, annak nagyon örültem, hogy legalább engem nem akart becsapni....

No, akkor mára ennyi, oszt meglássuk.

"Játsszuk azt, hogy Te leszel az Apukám...."

Na, tegnap Dájíkám elutazott. Jó nagy is lett hirtelen a csend…Én még reggel elmenetem az Árkádba, beszereztem pár dolgot a hétvégi partihoz, aztán haza, volt pár csomag, amit meg kellett csinálni, közben jött Klári, befejezte a gyerek cuccosának összerakását, aztán már indultunk is az oviba, hazahoztuk őket, és ők eltűztek.

Este édes volt Gáborka…. kérdezi tőlem, hogy akkor együtt nézzük-e a hálóban a mesét, mondom naná, bemegyek, azt mondja: akkor most Te leszel a Dávid, meg az apukám? Hát zabáltam megfele….

Most nagyon reggel álltam neki blogot írni, mert nemsokára jönnek a padlót felcsiszolni,és ha tényleg fel akarom jegyzetelni a dolgokat, akkor nem túl sok időm van rá, mert a gyereket (amelyik itthon maradt ugyebár) úgy kell vinnem az oviba, hogy 8-ra itthon legyek…. Jön a Rita a Bajnokból, meg a pasija, és nekiesnek a padlónak a szállodai tisztítógéppel, hogy egy kicsit helyrepofozzák. Ugye annak idején,amikor vettük ezt a padlót, annyira nagyon tetszett, hogy ilyen nagyon apró bordázottsága van neki, de tavaly ráébredtem, hogy ugyanez a hátránya is. Előny ugye abból a szempontból, hogy nem csúszik,, és még ha zokniban rohangálnak is rajta, akkor is viszonylag biztonságos. Hátránya meg, hogy hiába volt ez viszonylag gyakran felmosva (mondhatni naponta), a mikrorepedésekbe bizony úgy beleült a kosz, hogy mi azt közben nem is vettük észre, csak mikor már gázos volt. Tünde a múltkor nekiesett, és a konyhát négykézláb, gyökérkefe-ciff kombóval megcsinálta, nagyon szép is lett, nade az egész lakást négykézláb…. ezért jönnek ma Ritáék.

Estére még színházjegyem is van, megint Parasztopera (igen, valószínű most sem utoljára). Anyuval ott találkozunk, Ricsivel jön, én meg Cicukával, így négyesben kultúrálódunk egy kicsit, aztán Anyu itt is marad a hét további részére, hogy kicsit kidumálhassuk magunkat….

Névválasztás - pro és kontra

Bejegyzés Kékezüst üzenőfaláról:

„Luca elmélkedik. 

- Anya, hogy kell hívni, ha valaki férjhez megy?

- ???

- Hát, hogy Varga Ultmann leszek, vagy hogy?

- Jaaa, hát választhatsz, hogy akarod, hogy hívjanak azután. Lehet a férjed neve magában, lehet együtt, attól függ.

- Akkor Dáviddal Varga Luca leszek? 

(röhög, még tartja magát): - Lehetsz az is.

- És Balázs...? Őt hogy hívják?

- Neki Sal a neve. Lehetsz mondjuk Salné Ultmann Luca.

Ül, eszik, agyal. Megszólal:

- Bálintnak mi a másik neve? 

(Na itt már nem bírtam tovább, bementem a fürdőbe röhögni. Utána ki, beszélgetés tovább.) - Bördős Bálintnak hívják.

- Aha. Akkor szerintem én maradok csak simán Ultmann Luca.”

Vacsik

Milyen nagyon jó,hogy már csak akkor állok neki programokat szervezni, ha már tutifixen egész hétre megbeszéltem a Katival, hogy jön…

Mióta legutóbb szó esett Gáborka betegségéről, azóta konkrétan csak 3 napot volt oviban…. lehet ugyan, hogy magától is visszaesett volna, de nem sokat segített az sem, hogy valaki megint betegen vitte be a gyereket az oviba,és hiába hívták fel már délelőtt, hogy gáz van, csak este 5re ment érte… naná, hogy G. már másnap nem mehetett… Szóval többé-kevésbé folyamatosan itthon van, de ez nem panaszblog, meg hál’istennek nincs a halálán sem, de ugye volt a jelmezbál a múlt hét végén, már örültem, hogy minden okés, hétfőn Kati vitte őket ovizni, én hétfő este hazaértem, hát, már úúgy köhögött, hogy Katival összenéztünk, oké, kedden már nem megy…

Mondjuk sztem’ Kati icipicit örült titokban, persze nem a betegségnek, hanem hogy G. itthon lesz, de jobb lett volna, ha csak simán marad mondjuk….mindegy.

Én már 2 hete szervezem, hogy akkor ezen a héten két „barátos programot” is lebonyolítunk, azok hálistennek azért nem kerültek veszélybe: kedden Krisztával meg Lalival elmentünk a Borkonyhába vacsizni – a fiúk ugyanis még nem ismerték egymást, és mi már régóta beszéltük Krisztával, hogy egy ilyen estét is szervezhetnénk egyszer… és milyen jól tettük! Tök jól éreztük magunkat, jó volt a kaja (mondjuk ez nem újdonság), és úgy tűnik, lesz ennek még folytatása, mert a fiúk sem panaszkodtak egymás társaságára…

Tegnap meg a Rosenstein étterembe mentünk, Segal Viktorral és Emesével, valamint a Tündéékkel…. jó kis társaság vagyunk így együtt, jókat röhögünk, úgy elrepült az idő, hogy Viktorék majdnem kénytelenek voltak maguknál éjszakáztatni a bébiszittert, mert nem vettük észre az idő múlását…

Eszméletlen jó kiszolgálásban volt részünk (jó, valszeg nem miattam), kaptunk kóstolót is egy csomó kajából, a rendelt ételek is nagyon jók voltak, úgyhogy csak pozitívan tudok nyilatkozni az estéről… ezt is ismételni fogjuk, az tuti.

Bár nagyon röhögtem az elején, amikor mi együtt érkeztünk Tündéékkel, leültünk, elég hátul, majd amikor megjöttek Viktorék, mndták, hogy beléptek, és azt hitték, hogy még nem értünk oda, ugyanis (idézek):”olyan nagy volt a csend, még Melinda hangját se hallottuk”…. őőőőőő….

Cukrász konferencia - Gyula

Izgi két nap áll mögöttem, az tuti. Még pár hete, amikor Dorci mondta nekem, hogy ajánlotta neki valaki, hogy esetleg vonuljon fel kiállítani a Cukrász-konferenciára, először buzgón egyetértettem, majd közöltem, hogy ha gondolja, szívesen lemegyek vele.

Rá két hétre fel is hívott, hogy hát most kell leadnia a jelentkezést, akkor megyek-é.

Gyorsan megtanácskoztam T-vel,ő is helyeselt, úgyhogy hajrá.

A konferencia tegnap kezdődött azzal, hogy végre negyed kilencre leértünk Gyulára. Igen, este negyed kilencre. Igazából nem maradtunk le semmiről, bőven ráértünk, bár jobb lett volna, ha másfélórával rövidebb az út, de mindegy. A mellékelt fotót utólag raktam ide, Dorci osztotta meg az üzifalamon, mintegy emlékeztetve az utunkra…. pedig enélkül is felejthetetetlen az, Dorcikám! J

Dorci múltkorjában összeakadt a Kruppa Gyurival, már eleve a kiállítást ő ajánlotta, és az asztalunkat is ő pozícionálta be (kávé-stand mellé, klotyóhoz közel… okos fiú ez). Vele dumáltunk tegnap este vagy 11ig, majd még a szobában-kettesben éjjel 1ig, reggel fél hétkor meg már az izgalomtól nem tudtunk aludni…..

Nagyon csudálatosan kipakoltunk, D. csináltatott mindenféle látványos dolgokat, egy kedves vaníliarajongó meg sütött egy csomó kekszet, meg csinált vaníliás tejkaramellát (megjegyzem, olyan jót, hogy még harcedzett cukrászok is visszajöttek másodszor is venni), úgyhogy semmiben nem szenvedett hiányt a standunk.

Vigyorogtunk, dumáltunk egész nap (jó, igen, ez nekünk annyira azért nem megerőltető), baromi jól éreztük magunkat – és ami fő, mindenkinek tetszett az áru, volt, aki helyben vásárolt is, és volt, aki árlistát vitt… majd kiderül.

Mindenesetre, ami még nagyon tetszett: a kiállítók összefogása. Oké, értem én, hogy mindenki mást árul, és a csokipasztillás nyilván nem gyűlöli a kávést, és együtt nem verik agyon az adalékanyagost, de valahogy még ennél is többről volt szó. Mindenki segített a másiknak, ahol csak tudott, látszott, hogy mindenki már sok-sok kiállítást végignyomott, és ami a legeslegjobb volt: azonnal bevettek minket a „bandába”. A végén úgy búcsúztak el, hogy „oké, akkor majd a cukrász-juniálison, meg a fagyiversenyen találkozunk!!!!!!”

Nanáhogy bőszen bólogatunk. Kaptunk rengeteg kenyeret, annyi kávét ittunk, hogy a búgócsiga hozzánk képest lófütty, mi bajunk lehet?

Bár mikor kora délután elkezdtünk összepakolni, történt valami, amin azt hiszem, talán soha-soha nem teszem túl magam…….

Az Illysek ugye nem vihetik haza a freddót tartályban…. azt folyamatosan hűteni-keverni kell, tehát nem volt más megoldás, mint a cuccot kiengedni belőle…. mondták, hogy most kérjünk annyit, amennyit csak bírunk, többi kuka….. Istenem, sztem még két hónap múlva is fel-fel sírok majd álmomban….még jó, hogy a WestEndben lehet kapni….

Én tudtam előre.... Darth Vaderek az oviban

Egyébként tudtam, hogy ez lesz: két hete, amikor megérkeztek a neten megrendelt Darth Vader jelmezek, már akkor rákészültem lélekben a mai napra. Tudom, hogy nehéz a férfiakkal, de én azért titkon azt gondoltam magamról mindig is, hogy tudok bánni a pasikkal….. most rájöttem, hogy lehet, hogy ez így van, akkor mikor az illető pasi már:

a, elmúlt huszonöt

b, fogékony a humoromra

c, nem fegyverekről, palástokról, harci dolgokról van szó.

Pedig most is bevetettem mindent…. kedves mosolyt, némi lélektant, sőt, szégyen nem szégyen, manipulációt is….

Történ ugyanis, hogy a tavalyi jelmezbálból kiindulva úgy döntöttem, hogy nincs az az isten, hogy én még egyszer 3 hetet töltsek azzal, hogy jelmezt készítek sk. (Tavaly ugye a tarajt már fel se vették,és irigyen nézték a csillivilli bérelt jelmezeket. Jó, az óvónők halálra dicsértek, de én azért jobb szeretek a kölykeimnek örömet okozni).

Meg sem kellett egyébként kérdezni őket, hogy „mik akartok lenni a jelmezbálon”, mert már hónapok óta mondják, hogy Darth Vaderek, sőt, D. kijelentette:

-Anya, azt tök könnyen meg tudod csinálni, csak veszel egy nagy fekete rongyot, az lesz a palást, meg csinálsz egy maszkot, és kész!!!!!! Ja, a fénykardot venned kell……

Igenám, de most nagy divat a DV jelmez úgy látszik, mert elég nehezen találtam…. nekem ugye 2 egyforma kellett volna,és mindenhol készlethiány volt (fogadjunk, hogy 3 hét múlva 5forintért találnék 10-et is a Vaterán), ráadásul a 35 ezer forintos modellek szóba sem jöhettek. Mindegy, találtam egy játékboltot, ahol volt 2 darab, méret is oké, csak nem voltak tök egyformák. Az egyik kezeslábasos megoldással volt, a másik csak ilyen fejen átbújtathatós. Az utóbbihoz is járt a hosszú palást, mindkettőhöz egyforma maszk, de ugye az előbbi ruha picit „komplexebbnek” tűnt, viszont ahhoz meg nem volt kard…..

Úgyhogy megrendeltem ezt a kettőt, és amikor megérkeztek, mondtam, hogy majd még szerezek egy kardot, az a ruha úgyis D-é, mert nagyobb, a bújtatós ruha Gáboré, neki viszont rögtön ott a kard.

Akkor ez így rendben is volt.

Többször mondtam, hogy vegyük fel kompletten a ruhát, de egyik sem akarta (D:Majd csak a jelmezbálon, anya, mert összekoszolom).

Ma, a jelmezbál napján jelmezek reggel összepakolva, kardok odakészítve, oviban fevonultunk, D. boldogan ugrott bele a sajátjába, G. viszont nekiállt sírni, hogy neki nem pont olyan a ruhája, mint D-é, ő be se öltözik….. Azt hittem elbőgöm magam….

Mindegy, óvónénik persze mondták, hogy nyugodtan menjek haza, reggeli után G. majd boldogan felveszi ezt a cuccot is, és ugye én is tudtam, hogy így lesz…. de azért nem lehetne egyszer, csak egyetlenegyszer, hogy megússzuk enélkül?????

De annak nagyon örülök, hogy ott hagytam a fényképezőt, délután hívott Viki, hogy 280 képet csináltak a gépemmel…..

Kicsit leválogattam őket, és a második képre elég vicces sorozat jött össze. Van rajta vagy hat féle kis Darth Vader, ha már a filmben nem láthattuk az arcát, most végre lelepleződhetett, hogy milyen, ha álmos, éhes, harcias, rezignált, esetleg kicsit elbizonytalanodott……

Bónuszként még két kép. Az egyiken G. legjobb haverja mint Sam a tűzoltó, aki a kimittudon Jimi Hendrixet hozza (egyébiránt ő már másfél éve, mióta ismerem, folyton penget.... és tudjátok mit? nem is mindig hamis... anyukájával beszéltem erről, és mondta, hogy otthon már másfél évesen kikövetelte, hogy a jutubon menjenek a Clapton-Hendrix videók, és másfél órákat ült előtte a játék gitárjával, és csapatta... be kell tojni a kölöktől.... nem tartom kizártnak, hogy 15-20 év múlva tinilányok ezrei könyörögnek majd még "pici-gitárMiki" képekért.

A másikon Krisi, mint Obi van Kenobi (naná, hogy D. egyik legjobb haverja passzolni akar a komájához...)

Valentin... mi lesz jövőre?????

Mit csinál egy fiús anyuka Valentin nap reggelén? Jaja, képeslapokat…

D. tegnap este közölte, hogy ő bizony MINDEN lánynak akar vinni képeslapot, aki csak a csoportjába jár (7 darab). Cicásat, felhővel. Ő akarja kiszínezni. Úgyhogy amíg Ő alszik, majd nyomtassak lapokat, hogy reggel kiszínezhesse.

Több igénye nem is nagyon volt, mint hogy mindegyiken legyen:

1. felhő
2. szívecske
3. cicák, akik csókolóznak (sic)
4. egerek. Puszizkodó egerek.
5. kutyák
6. rózsa

Itt megemlítettem, hogy ezek már nem képeslapok lesznek, hanem molinók, úgyhogy a többiről sikerült lebeszélni, de így is este 11ig tartott, mire találtam megfelelő rajzokat….

Kinyomtattam a lapokat, majd reggel fél7kor felkeltettem D-t, hogy álljon neki színezni, mert nem lesz kész… böcsületére legyen mondva, zokszó nélkül nekiesett…. Remélem, a lányok is értékelik majd…Bár, ne dicsérjem halálra, mert egyet színezett csakki tö egyedül, a többi rám maradt… színeztetek ti már fél óra alatt 6 képeslapot ki csicsásra? Hát, nekem is ez volt az első, úgyhogy nem, fotó az nincs, így is késtünk….

És az év a várt mederben folyik tovább...

Komolyan mondom, sosem becsültem eddig sokra a Valentin napot…bezzeg most! Jó persze, mondhatnátok, hogy érdekember vagyok, de igenis nagyon örülök neki, hogy ilyen sokan veszik most már ezt a napot komolyan, és ilyen sokan ékszert vesznek a párjuknak J

Dög vagyok, tudom, de első a bót, ugyebár…

Egyébként ha úgy nézzük, várható is volt a megnövekedett forgalom, hiszen ugye nem elég, hogy egész múlt héten Gábor volt itthon, ma reggel Dávid kelt ugatós köhögéssel,úgyhogy azt hiszem, a jövő hét is megpecsételődni látszik… de nem baj, inkább itthon tartom, mert jövő héten meg lesz az oviban a jelmezbál, hátha oda mindketten tudnk menni…. hú, el ne felejtsek beszerezni még egy „mézerkardot” (nem, nem elírás, G. így hívja, én meg mindig szakadok a röhögéstől… egész addig lesz ez így, amíg én is nem ezt mondom majd véletlenül, oszt valami majd jól kijavít – jó esetben, rosszabbik esetben meg majd csak néz furán…)

Folytatódik

Mivel most Gáborkával együtt mindketten betegen ülünk itthon, vettem egy mély levegőt, és megpróbálom magam utolérni a bloggal is.... sorban kerülnek majd fel mostani, és a régebbi bejegyzések is (nagyobbrészt készen vannak ám már, azért piszkozatban jegyzetelgettem én folyamatosan), remélem, lesz még, aki olvassa őket ;-)