Ma, kezdetét vette a Nagy Dobozolás Hadművelet! Ezt nem viccből írtam ám csupa nagybetűvel… tényleg egész komoly dolog kerekedett belőle… Azt hittem, hogy Anyáék megrekednek ott, hogy csak tervezgetik a Nagy Átalakítást, de nem… Kiderült, hogy nemhiába tűntek el ezek fél napokra, tényleg meg van rendelve a konyhabútor, az új járólap, és a Burkoló nevű ember hétfőn már jön is, úgyhogy nekünk Anyával vasárnap le kell költözni a Vira mamáékhoz, előreláthatóan 4 hétre. Szóval reggel szokás szerint felkeltem, megreggeliztem, kikísértem Apát a garázsig, majd néztem, hogy a garázsból Anya behurcibál nagy kartonokat, amikből pillanatok alatt (ez mondjuk az ötdik után már tényleg pár pillanat volt… az előzőeknél volt egy kis anyázás, ami Anyánál mást jelent, mint nálam…) dobozokat
hajtogat, és szisztematikusan elkezdi belepakolni a dolgokat. A dvd lemezekkel kezdte, meg az ugyanazon a polcon lakó könyvekkel… Nekem az volt a feladatom, hogy amikor tele van a doboz, akkor segítek leragasztani: Anya nagyjából odailleszti a ragasztószalagot, én meg jó alaposan letapicskolom, valamint ellenőrzöm, hogy a ragasztó rendesen tart-e.. Komoly feladat, és egész embert kíván! Miután már a polc leürült, mentünk a vitrinhez, ami nekem eddig „nemszabad” volt: Anya kiszedte a kristálybiszbaszokat
(ugye nem kell mondanom, hogy ki emlegeti a csillogós üvegholmikat így), én meg előbb gyűrkésztem neki egy csomó újsággombócot, hogy kibélelhesse a dobozt, majd amíg Ő egyenként újságba tekerte a sok szép izét, addig én végre birtokba vehettem a vitrint… nem azért mondom, de szerintem még a kristálysárkány sem mutat benne olyan jól, mint én! Apa este nagyon meg is dicsért minket, látván a 13 véres verejtékkel összerakott dobozt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése