Úgy látszik, hogy a jó kis vidéki levegő nem csak az alvásra van úgy általában jó hatással, hanem a munkakedvre is!
Tegnap ugyebár a Papát kapta el a „talicska-láz”, ma meg délután Anya és Mami esett ugyanebbe a betegségbe…ami mondjuk nekem oltárira tetszett! Úgy volt, hogy a Mama nagyon igyekezett haza a munkából, már ebéd után itthon volt, és együtt aludtunk egy nagyon jót (itt mindenki szeret ebéd után szuszkázni, így én is nagyobb kedvvel fekszem le- a jó példa ragadós). Aztán amikor felébredtünk, felöltöztünk, és kimentünk, hogya ház előtt levő fekete földet behordjuk az előkertbe. Anya talicskázott,
a Mama gereblyézett, én meg felügyeltem a munkálatokat, és sorban megvizsgáltam a behordott rögöket. Aztán a Mama talicsolt, Anya gereblélt, én meg vigyorogtam rajtuk, hogy milyen piros a fejük. Aztán egyszer csak megérkezett a felmentő sereg: a szomszédban lakik az Andrea, akinek van egy sokkal jobb módszere a földhordásra (Anya szerint azért is lehet ez, mert Andreáék kertészek, mi meg nem vagyunk azok- meg kell mondjam, valóban észrevehető a különbség a hozzáértésük közt,
de az ember mégse mond ilyet az anyjának ugyebár, úgyhogy csak bólogattam): van egy olyan talicskaszerű valamilyük, ami kerekeken megy, és legalább 20szor annyi földet elbír egyszerre, mint Anya, bele kell ülni, és az ember egy kis fülkéből irányíthatja… Na, ettől teljesen paff lettem, ilyet még sose láttam… Ültem a lépcsőn, és csak lestem. Olyan gyorsan hordta vele a földet Andrea, hogy Anyáék nem is bírták olyan gyorsan elgereblyézni! Estére már elég jól nézett ki az előkert, állítólag majd lesznek oda ültetve virágok is, az még jobban fel fogja dobni… Na, az ültetésbe legalább én is be tudok segíteni, merthogy ugye Lucától kaptam én azt a jó kis dömperemet, meg ásókészletemet, most Andreától ellestem a fogásokat…nem állíthat meg semmi, ha a kertről van szó!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése