Költözünk

Az álmom hál’istennek nem vált valóra, a falak még megmaradtak… de azon kívül tegnap délre a nappaliban már csak a járókám maradt, meg a kanapé, meg a tévé… Egész délelőtt kemény rámolásban voltunk, közben még a cuccaimat is összepakoltuk, meg Anya cuccait is a költözködésünk miatt, aztán Apa megköszönte a Nagyi segítségét, és kivitte Őt a vonathoz… A legjobb az volt a délelőttben, hogy most aztán azt csinálhattam, amit akartam, mert a kupinak már direkt csak használni tudok, ártani tuti nem. Végre nem csak a székemet kenhettem össze naranccsal, hanem gyakorlatilag fel is moshattam vele, senki nem szólt rám. Sőt, még a reggeli öltöztetést is megúsztam, csak egy pulcsit kaptam magamra a rugi fölé, és annyi koszt szedtem össze délre a térdemmel, hogy csak na! Aztán tényleg beültünk a kocsiba, (akkor azért már tiszta cuccot kaptam, mert a Mamáék így tán be sem engedtek volna a lakásba) és elindultunk Ballószögre. Már nagyon vártak minket, csinált nekünk a Mama üres szekrényt, hogy kényelmesen bepakolhassunk, még a kajáimnak is lett külön kis szekrénye! És hogy Anya nyugodtan pakolhasson, mi elmentünk Papával egyet cserkelni, hogy megmutassa, hol is fogom a következő pár hetet tölteni (bár néhány helyen a kutyák már előre köszönnek nekem, nem voltam annyira régen itt, de hát valami indokot kell találni a nők előtt). Mire hazaértünk, minden el volt pakolva, úgyhogy majdnem véglegesnek tűnt a maradásom,de nem aggódtam, mert tudtam, hogy Apa azért sokszor jön majd engem meglátogatni, addig meg elleszek én itt… Arról már nem is beszélve, hogy este már a Mama fürdetett, ráadásul rájöttem, hogy hogy kell megnyitni a csapot, és ezzel halál jól elszórakoztunk… Anya meg már csak a nagy alvásokra tudott gondolni, amiket beiktat a napirendjébe, amíg mi a Papával hajtjuk a csajokat a faluban… úgyhogy elégedett volt mindenki, kivéve talán Apát, aki szegény már egyedül alszik otthon…