Kukik

Tegnap jött Apa látogatóba, mint mondta, nem nagyon tudja elképzelni a hétvégét a „kiscsalád”ja nélkül…a kiscsalád az én vagyok, meg Anya, ugyebár. Én meg nagyon örültem Neki, megmutattam, hogy mivel is töltöttem az elmúlt egy hetemet, milyen tuti kis helyeket fedeztem fel: megmutattam neki, hogy melyik szekrényben vannak a Mama harisnyái(ezeket elérem, a fehérneműs fiók az sokkal magasabban van), hol tartják a műanyag piksziseket(szerintem direk rendezték át kicsit úgy a konyhát, hogy csak a műanyag edényekhez férjek hozzá), a fürdőszobában felfedezett dugifiókot, valamint a vészhelyzet esetére felhasználható kiflis-fiókot (ahol néha még egy zacskó kuki is el van rejtve). Ebből majdnem lett is egy kis gond, mert a kukiszacskó kiszakadt, és szétszóródtak a darabok, és én egy kicsit begazoltam, hogy most kikapok…de miután mindenki jót röhögött azon, hogy a kuki-kupi tetején ülök, már be is vallottam rögtön, hogy nem is szakadt el a zacsi, hanem nagyon jó kis buli volt egyesével kiszedegetni, és szétszórni Őket… De hála istennek ebből is csak azt fogták fel, hogy már milyen ügyesen megfogok apró darabokat, és nem azt, hogy szeretek rendetlenséget csinálni. Ja, és ma az Anyukról is lehetett jó képet csinálni, amikor összebújtak a kanapén, és Anya gépen mutogatta Apának a héten rólam készült videókat…a Mama meg rögtön kihasználta az alkalmat, és elcsattintott pár képet…azt mondta, olyanok voltak ott, mint két galamb…hát, én nem tudom…szerintem a galmboknak szárnyuk van, de mivel a Mama nem szúrt le a kuki miatt, gondoltam, most inkább csak helyeselek…