Vezetéslecke

Most jut csak eszembe, hogy én csak itt mesélek arról, hogy hova is bringázunk a Papával, de azt még nem is mutattam, hogy hogyan! Tudvalevőleg én még magamtól nem tudok biciklizni, így a Papa leleményességére vagyok szorulva… van ugyanis egy kis gyerekülés, amit már régebben beszerzett a Papa, de az olyan, hogy ilyen pici baba, mint én, még nem tud rajta segítség nélkül ülni, így a Papa kitalálta, hogy a régi hajózó egyenruhájának az övét használja fel rögzítésre. Anya először nagyon gyanakodva méregette az ülést, hogy így elég biztonságos-e nekem, de aztán úgy döntött, hogy a Papa végül is sem Őt, sem pedig a Bóbit vagy a Zsófit nem ejtette le sehonnan, és nem is vesztette el Őket sose (kivéve egyszer Anyát a tapolcai barlangfürdőben, amikor Anya 4 éves körül volt… de akkor Anya volt a hibás, mert a víz alatt elúszott messzire, és a sötét miatt nem találták meg egymást, de aztán némi hangosbemondós segítséggel egymásra leltek… állítólag a Papa akkor kezdett el őszülni), így aztán engedélyezte a faluban való bringázást. Ebből aztán mindennapos program lett, minden délelőttfelkapunk a vasparipára, és miénk a világ! A Papában egyébként ezt nagyon bírom, hogy mindent megmutat… ma még a vezetőülésbe is beülhetem az autóban! Ugyan a slusszkulcsot kivette, de szerintem már csak hetek kérdése, és még vezetni is megtanít! Lehet, hogy holnap, amikor jön Apa, addigra már mondhatom neki- csak úgy lazán félvállról persze- hogy pattanjon be a kocsijába hátra, majd én nyomom a gázt???