Új csodák, új nevek

Hétvégén nem csak a játszóeret fedeztem fel, hanem azt is, hogy már elég szépen tudok menni kapaszkodás nélkül is! Bezony, már vagy 7 lépést is meg tudok tenni egyedül…persze csak ha akarok! De mivel engem minden érdekel, mindig találok valamit, ami miatt érdemes nekivágni. Ott vannak például az állatok, szerintem már meséltem róluk. Már a nevüket is tudom: a kutya az „VU”, bár én igazából TUDOM, hogy KUTYA a neve, meg LIZA, de gondoltam, mért ne adhatnék Neki egy rövidebb, kedvesebb nevet…meg ott van az a másik szőrös, amit anya CICÁnak hív, én csak „SZCI” nek szólítom, és esküszöm, hogy hallgat is rá… amikor kimegyek az udvarra, akkor mindig odaszalad hozzám, és a lábam köré tekeri magát… próbáltam erre a kutyát is rávenni, de Ő vagy nem annyira hajlékony, vagy csak makacs, de nem csinálja. Ott vannak a virágok is a kertben, mint érdekesség, és mivel sokfélék, és sok nevük van, ezeket még nem tudtam megjegyezni, így Őket is „SZCI” nek hívom, ami ebben az esetben a SZÉPet jelenti… Ja, és feledeztem, hogy van egy haverom is, akit Anya ÁRNYÉKnak hív, és aki csak akkor jön elő, ha süt a nap… próbáltam vele bújócskázni, de mindenhol megtalál… Ha integetek neki, akkor visszainteget, meg ilyesmi… De azért jó, hogy Ő van nekem, mert szép türelmesen végignézi velem az összes felfedeznivalót….csak az az egy hátránya van, hogy nem tudok a kezébe belekapaszkodni úgy, mint mondjuk Anyáéba…