péntek, április 11

Gyógybéka felbukkan

Mint kiderült, csak nekem kell végig itt lennem Ballószögön, Anya néha el fog utazni: már meg is tette…nem is várt vele sokáig! Mondta, hogy van még pár dolog, amit meg kell néznie a házhoz, meghát néha ki kell Neki mosnia Apa cuccait, úgyhogy tegnap vonatra ült, és irány a főváros (eddig le se esett nekem, hogy a fővárosban lakunk…nahát!). Meglátta azt az irtózatos port, ami a lakásban volt, és rögtön fel is hívott minket a Nagyival, hogy nem reggel indul haza (Először úgy tervezte, hogy elég Neki egy fél nap), hanem csak délután jön a Papával (mert közben Papának is dolga akadt: a mi régi konyhabútorunkat vitte át utánfutóval a Bóbitáékhoz, akiknél eddig a Mama régi konyhabútora volt, amit viszont vissza kell hoznia Ballószögre, merthogy a mosókonyhába még lehet jó….teljesen világos mindenkinek, amit magyarázok? Akkor jó…én sokadszorra értettem csak meg…). És mivel így Apuval arra is volt idejük, hogy meglepit vegyenek nekem, így hamar megbocsátottam. Éjjel kicsit fura volt, hogy nem Anya, hanem a Mama jön be hozzám, így egy kicsit többször keltem fel…hiába, olyan jó érzés volt, hogy rögtön rohant, amint felsírtam, de én például egy kicsit sem voltam fáradtabb napközben, mint egyébkor…játszottunk a kertben, meg jókat kajáltunk, aztán ebéd után együtt aludtunk egyet. Aztán amikor délután megjöttek Anyáék, meg is kaptam a vigasz-ajimat: egy jó kis felfújható békát, aminek a pocakja a medence, ami most még nem vízzel van feltöltve (azt majd nyáron a kertben), hanem kis műanyag lasztikkal. Anya az ugrálóvárnál megfogadta, hogy többet semmit nem fúj fel tüdővel, de már most megváltoztatta hálistennek a véleményét, és nekiesett..én is segítettem Neki, a vigyorgásommal és az örömömmel inspiráltam egyre nagyobb teljesítményre….szerintem megérte a strapát, mert nagyon jó kis gyógybéka lett! (az elnevezésért Dorci nénit illeti a dícséet, mert ezt a békát Ő fedezte fel, és vett isBalázskának ugyanilyet, és rájött, hogy Balázs „terápiás kosara után ez a legnagyobb durranás a kiskrapek életében…)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése