Játszótér

A Papa tud valamit!!! Nem csak úgy vaktában cserkelünk ám a biciklivel, mint ahogy azt Anya gondolja, hanem csak addig mentünk, amíg nem találtuk meg ugyebár a játszóteret. Ez egy nagy tér, ahol egy van egy csomó mászóka, meg csúszda, meg mérleghinta, meg sima hinta…szóval, el tudjátok képzelni… És mivel én elég okos fiú vagyok (ezt hallgatom egész nap, úgyhogy most már én is kezdem elhinni) elég hamar felfedeztem, hogy melyik cucc mire való. Anya először nagyon nevetett, amikor meglátta, hogy a Papa a játszóteres cumóhoz az italomon-kekszemen kívül beteszi a 168 óra című újságot is, azt motyorászva, hogy majd kiolvassa, amíg én játszom, de nem neki lett igaza… Annyira jól le tudom ugyanis magam foglalni, hogy a Papa valóban el tudott néhány cikket olvasni. Amikor tegnap megérkezett hétvégére a Bóbita is, Papa rögtön mondta Neki, hogy majd jól bemutatjuk neki a játszóterezést. Ki is mentünk ma együtt, és én produkálhattam magam… Mindent bedobtam, hogy lenyűgözzem…felmásztam, lecsúsztam, hintáztam… oltári jól éreztük magunkat.Még piknikeztünk is!!! A Papa mindig hoz valami finomságot is (az egészséges életmód jegyében természetesen többnyire gyümölcsöt), szépen kipakolunk mindent a kis faasztalra, és eszegetünk… a jó levegő tudvalevőleg meghozza az ember étvágyát… amivel nekem egyébként máskor sincs gondom. Apa szerint hálistennek’ az étvágyamat Anyától örököltem!