Irigy kutya

Vasárnap este Anya megint ment Pestre Apát pesztrálni, de most már egy percig nem voltkétséges, hogy úgyis visszajön, így egy dekát nem aggódtam érte, végül is már nagylány, és tud magára vigyázni. Viszont ezerrel belevetettem magam a kerti munkákba a Papával! Volt még hátul némi szemétkupac, ami még az építkezésből maradt itt, úgyhogy azt szépen együtt felpakoltuk a talicskára, és elhordtuk az útból. Mondta a Papa, hogy egydül sokkal nehezebben haladt volna…meghiszem azt! Nem lett volna például akkor senki, aki ráül a kupac tetejére, hogy ne boruljon le az egész, és akkor csak kevesebbet lehet a talicsba pakolni, és akkor sokkal több kört kell menni.. tehát macerás lett volna, na. Egész nap melóztunk így is, így nem csoda, hogy este már egy egész tehenet meg tudtam volna enni… A Mama sütött finom pulykacombot, és addig hadonásztam, amíg nem adott nekem olyan csontot, amin még van husi, hogy végre ne csak az általa feldarabolt falatokat egyem, hanem harapdálhassak kedvemre. Ők valamiért nagyon viccesnek tartották, ahogy a csontokkal küzdök, de higgyétek el, Ők sem festenek másként, amikor csontos husit esznek. A Lizát sajnáltam csak nagyon, mert általában Ő szokta megkapni lerágni a csontokat, de miután én végeztem velük, már egy makula husi sem maradt rajtuk, így szegény kutya elég csalódottan ment ma aludni… asszem, kezdem megérteni, hogy honnan származik az „irigy kutya” hasonlat…