No, itten vagyunk hármasban, van nagy nihil…
Gáborkám nagyon aranyos, hétfő óta ugyanúgy átalszik minden éjszakát, mint a betegség előtt (bár ravasz ám…elkezdett rafkózni: este nem alszik el egyből, legalább 3-4szer be kell menni még egy kicsit felvenni, mert mindig tartalékol egy kis büfit…tehát ha nyafog, nem hagyhatom egész egyszerűen, hogy nyafogjon, ha van benne panaszos felhang, akkor muszáj a büfit is megpróbálni, nem hagyná a lelkiismeretem, hogy csak úgy hagyjam. Bár asszem, lassan azért már meg tudjuk különböztetni a sima nyafit a büfi-nyafitól).
A napirendünk a következőképp néz ki: baba meg én fél 8-8 közt kelünk, etetés (közben Grace klinika nézése), majd kis mosogatás előző estéről, és ücsörgés a kanapén (Gk.).
11 tájban Tamás ébred, ebéd kitalálása (többnyire valami nagyon gyors), kaja, babaetetés, majd én elvonulok, hogy az alig kihűlt ágyban aluszkáljak másfél-két órácskát, eközben G. is szuszol, Tamás meg nekilát, hogy megvédje az univerzumot (Metroid trilogi 2.).
Miután felkeltem, vacsi megtárgyalása, G. etetése (igen, pépessel, uzsira már azt kap), átöltöztetése, majd mi G.vel felkerekedünk, séta mintegy másfél órában, közben telefonálgatás (elsőnek általában Bobót hívom, hogy szülünk-e vagy se), Tamásnak lövöldözés.
Séta után kis játék, G-nek a játszószőnyegeivel, nekünk a Metroiddal (ebben a második részben van olyan, hogy multipléjer, ami azt jelenti, hogy 10 perces csatát vívhat egymással két ember, egymásra kell lőni mint állat….én elneveztem párterápiának, marha jó, be fogjuk vezetni… ha összekapunk, elindítunk egy ilyen csörtét, mert eközben megbocsátható, ha az ember olyanokat mond a másiknak, amiért különben válóper járna- értsd: anyád, a tiéd,kié-kivel, lovak szerszámait helyezd ide vagy oda, bárcsak oszlanál, egyebek…).
6 körül fürdetés, majd vacsi G.nek, aztán nekünk, fürcsi nekünk, egy film dvdről, majd én el alusz, Tamás meg éjjelig (tényleg éjjelig, 2 előtt még nem hagyta abba) lövi az ellent….
Így is lehet élni. De Dájí nagyon hiányzik.
A mai nap annyiban fog különbözni ezektől, hogy T. nem lő, hanem együtt tévézünk éjfélig, aztán tüzijátékozunk kicsit (T. elment tegnap, és vett egy csomót), bár én emiatt kicsit aggódtam, hogy G. fel fog kelni…. De miután a mai séta alatt gyakorlatilag vagy 3szor lőttek meg minket fenékbe petárdával, és csak én kaptam infarktust, Ő meg se rezdült, csak aludt tovább, most már emiatt se parázok (annyira).
MINDENKINEK NAGYON BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK!!!!
ÉLJEN 2010!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése