Szenteste

Végre eljött a karácsony. Már nem is tudom, hogy én vagy a gyerek vártuk jobban. Dávid már amióta feldíszítettük a kertben a fenyőt, azóta várja, hogy hozzon igazi karácsonyfát az angyalka, meg persze ajándékokat (eddig „anió”t mondott helyette mindig, „Anió. Ide kezembe. Most kéne”. Csak így. Bármikor, bárki jön. Anió. Mostanában javult a kiejtése, így már „aándék”-ot hoz még az angyal a fenyőn kívül.)
A forgatókönyv a következőképp zajlott: reggel hat után nem sokkal D. megjelent a nappaliban, álmosan, gyűrötten: „Hó van aándékom?”, majd megbeszéltük, hogy majd később, így felment a Mamáékhoz az emeletre. Én megetettem G-t, majd elsprinteltem a boltba, mert tegnap este még eszünkbe jutott, hogy én Anyunak azt ígértem, hogy amikor 25-én megyünk Ballószögre, viszünk egy nagy adag krémest. Vettem hozzávalókat, majd délelőtt kisütöttem a tésztát, megfőztem a krémet, majd felhúztam az emeletre csomagolni. Elvoltam vele ebédig, majd amikor a két gyerek elaludt, felállítottuk a fát. A terv az volt, hogy amikor D. felébredt, akkor Kati meg Tamás elviszi kicsit sétálni, hogy a Klárival komplettírozzhassuk a lakást. Ez össze is jött, így öt előtt már nálunk megjött a Jézuska (nem vagyok konzekvens, hol ezt emlegetem csóri gyerek előtt, hol az angyalkát, hol a télapót…csoda, hogy egy fával beérte.). Nagyon tetszett neki a fa, vagy 3 másodpercig foglalkozott is vele, majd nekiállt bontani… Kapott sok játékot, volt nagy öröm, de hálisten nekem is jutott szórakozás, mert én bonthattam ki G. két új játszószőnyegét (a katicás-hasalóst már Dávidnál kiszúrtam, csak mire piacra dobták a gyerek már gyakorlatilag mászott, így tényleg felesleges lett volna megvenni. G-nek viszont most jól jött, ráfektettük, úgy tűnt, tetszik is neki. Majd gyakorolunk.)
Hétkor volt vacsi, majd miután D. már szédelgett az álmosságtól, és végre hajlandó volt lefeküdni, mi is nagy ajándékozásba fogtunk. Tamásnak sok dolgot vettem, mindegyiken az ikon, Horatio Caine képe, valamint a (nálunk) szállóigévé vált mondat: vigyük be a laborba…
Kapott Horatio Caine grillkészletet, Horatio Caine pohármelegítőt (USBset az irodába, nehogy kihűljön a tea), Horatio Caine jegyzetblokkot, Horatio Caine szerszámkészletet…meg még vagy 10 dolgot…mindenen Horatio Caine-el…mit mondjak, nagyon röhögött, sztem tetszett neki az ötlet. Kapott dedikált fotókat, középen persze Caine hadnagy, mellette a két főszereplő csajszi (a fekete csaj az én kedvencem, aki kizárólag hófehér nadréágkosztümben és Gucci napszemúvegben hajlandó a hullákban turkálni), és a rendező dedikált fotója. Nagyon kreatív voltam (és jól használom a netet. Ehe-ehe.).
Én megkaptam a séfkést, amire vágytam, plusz egy másikat, élezővel, egy parfümöt abból a parfümériából, amiről már másfél éve olvastam Zolivagyok kommentjeinél és azóta izgatja a fantáziámat (megérte rá várni, tényleg zseniális…semmi műanyag, csak tiszta, természetes illat… hihetetlen jó), valamint egy kis ékszerdobozt. Ez utóbbinak nagyon lelkesen estem neki, már nagyon szerettem volna egy fehérarany karkötőt (gyémánttal persze (nem szól be… tudom. Ilyen vagyok. )), erre egy levél volt csak benne, egy fenyő képe, alatta a vers:
„ Karácsonyi ajándék ötleteim:
Az ellenségednek megbocsátás,
Az ellenfelednek türelem,
A barátodnak szeretet,
A partnerednek szívesség,
Mindenkinek jóindulat,
Minden gyermeknek egy jó példa,
Magadnak tisztelet.

ÉS NEKED
A TALÁNY
KERESD A KÉPEN”

Először felkiáltottam, hogy „Ez már megint kezdi", majd nekiálltam átkutatni a karácsonyfát. Először új levelet sejdítettem, de aztán Tamás elárulta, hogy tényleg az aniót kell keresni… kutattam, kutattam, Ő is odajött segíteni, hogy mondja, hogy hideg vagy meleg (kicsit megnehezítette a dolgot, hogy annyira eldugta, és olyan sok ezüst díszt raktunk a fára, hogy Ő is csak sejtette, hogy merre jó), de végül meglett. Olyan, amilyenre vágytam. Sőt, olyanabb. Kaptam még pizsiket is (az egyik persze zsiris), úgyhogy egy szavam se lehet. Nincs is. Éljen a kari. Mindenkinek boldogat!!!