Névnap- és a tökéletes kisbaba

Tegnap Dávid szerencsésen elutazott, apu három óra nulla nullakor itt volt, beraktuk a (marha nehéz) bőröndöt, Ő kocsival átgurult az ovihoz, mi is odasétáltunk Gáborral, és Ők el is indultak. Mi hazajöttünk, nekiestem a sorozatomnak, G. játszott, majd fél hatkor belázadt, úgyhogy meg kellett fürdetni, vacsizott, és elájult. Az első kép az elalvása után közvetlenül készült, 18 óra 19 perckor. Onnantól csönd. Reggel Tamás korán indult, fél nyolckor, babától akkor még csak egy kis nyikkanást hallottunk, de aztán csend lett, visszaaludt. Miután Tamás elment, már nem akartam semminek nekiállni, 10 percig tengtem-lengtem, majd bementem babechoz (igen, fényképezővel), akkor készült a második kép (7:44). Majd Gábor a vakura a simogatásra magától felébredt, és akkor készült a harmadik kép (ez is még 7:44 esküszöm, tényleg így ébred…és még egyszer mondom, negyed hét után nem sokkal aludt el…éjjel egy nyikk se…lehet irigykedni). Csoda hogy mindig aggódom? Ilyen aranyos baba nincs is… Napközben a lakást díszítgettem, felaggattam egy csomó csicsát (hópelyhek, mifrancok, szép lett), sorozatokat néztem, kicsit takarítottam, elvoltam, és Gábor meg megörvendeztetett azzal, hogy végre tökéletesen kinyomta magát, és még csak nem is volt annyira ellenére (utál hason lenni, már fixa ideám volt, hogy igen, ez a bibi, ez a baja, nem tud majd mozogni…mondták, hogy 4 hónapos koráig nem kell aggódni, ha nem nyomja ki magát szabályosan. Holnap lesz 4 hónapos. Kinyomta magát. Most min aggódjak???). Este jött Tamás, és sikerült nagyon megürvendeztetnie. Ma van ugyebár a névnapom, de az elmúlt hetekben már számos ajit kaptam, ami a névnapomra volt „kenve” (koncertjegy, szülifeli 4 évada, pár egyéb dvd, néhány könyv), így aztán nem igazán számítottam semmire. Megjött negyed 8 körül (igen, Gábor már aludt a kis szobájában), és mondta, hogy álljak meg az előszobában, majd „boldog névnapot felkiáltással a kezembe nyomott egy zöld kis műanyag üveges valamit, és szemtelenül vigyorgott. Első gondolatom az volt, hogy penészölő (annak ilyen a flakonja). Kicsit vigyorogtam, és már épp készültem megsértődni, hogy annyira most nem is penészedik a fürdőszobaablak (nem az én érdemem, Tündi nemrég takarította), de előtte azért elolvastam a címkét. Aszongya: bonsai tápoldat…. Óóóóó, mondom, és hol van??? (már nagyon rég óta vágytam egy ilyen nagyobbfajta bonzájra….két éve nyígok, de mivel én tudvalevőleg szisztematikusan elteszem az összes szobanövény láb alól, eddig Tamás ódzkodott vagyonokat kiadni rá…hogy miért???). Na, kimentünk a garázsba, és ott találtam a jobb alsó képen lévő csodát. Nagyon köszönöm!!!!! Gyönyörű!!! Ígérem, megmarad!