Ma egész délelőtt pakoltam össze a Dávid holmiját. Ez nálam úgy néz ki, hogy először is fogom magam, és kirakom a díványára azokat a cuccokat, amikre szerintem szüksége lesz. Ezt úgy csinálom, hogy elkezdem a bal felső fióknál (alsógatyók, harisnyák), kiveszek annyi darabot, ahány napra megy a gyerek, plusz egy mindegyikből. Majd következő fiók (zoknik), szintén annyi darab ahány nap, plusz egy.
Alatta jönnek a hosszúkás fiókok, abból trikók, rövid-, illetve hosszú ujjú pólók, alatta melegítő felsők, mindenből az előzőleg megnevezett darab. Másik szekrény fiókjaiból melegítőnacik, farmerok. Mikor már van szép kupacom, lehozom a bőröndöt, amibe ilyenkor pakolok, belerámolok, majd elgondolkodom, lévén, hogy még van egy csomó hely… ekkor jön a benti cipő, váltócipő, cumisüvegek, bébiőr (tartozékokkal). Még mindig van egy csomó hely…alvómaci. Még mindig van hely. Overál. Még mindig lehet pakolni. Gyógyszerek vész esetére. Kevés helyet foglalnak. Na, ilyenkor pánikba esek, és még mindenből rakok plusszot (2 alsónadrág, 2 zokni, 1 hosszú-és egy rövidujjú, 2 trikó, 2 melegítőgatya, 1 faros). Már kezdek megnyugodni, amikor is sípol a szárító, hogy lejárt a progi. Megyek hajtogatni. Kikerül a gépből a szép új hosszú ujjú felső, amit imádok a gyereken. Besuvasztom a bőröndbe. Ugyanígy jár egy kordnaci, egy melegítő (komplett), és két aranyos zokni. Ekkor már trükköznöm kell, a résekbe gyűröm a cuccost. És teljesen csak akkor higgadok le, amikor úgy kell ráülnöm a bőröndre ahhoz, hogy bezárhassam. De nyugodtnak, és kellően gondos anyának érzem magam…Jöhet a fater.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése