Muci

Mivel ma aztán tényleg egész nap csak ketten lettünk volna a babával, mára hoztam össze a talit Luciával. Pár hete megemlítette a blogjában, hogy Mucinak szeretne egy csúszdát venni karácsonyra, olyat, amit bent is tud Muci használni. Mi még tavasszal vettünk egy ilyet Dávidnak, de D. valahogy sose volt érte megszakadva. Én meg gondoltam, hogy akkor szerezzünk vele örömet, írtam Luciának, hogy nagyon szívesen nekik adjuk a miénket…. Igazság szerint mióta Muci megszületett, én azóta olvasom mind a két blogot, amit Lucia ír, és nagyon-nagyon szeretem, ajánlgatom is mindig mindenkinek… így legalább valahogy a sok kellemes óráért, amit olvasással töltöttem, legalább köszönet mondhatok.

Így mindannyian jól jártunk: nekik van csúszda, Muci kiélheti magát, én meg megismertem egy nagyon kedves lányt, egy édibogyó kiskrapekot, beszélgettünk több mint két órát, jól éreztük magunkat.

Muci nagyon aranyos volt, először nem nagyon akart velem bratyizni, de aztán a személyes varázsom a kutya megenyhítette, a végén már Ő kéretőzött a karomba… Nyújtogatta a kis karjait, már komolyan fontolgattam, hogy elkérem Őt örökre… csuda krapek…és a fényképeken is már egész komoly kispasi benyomását kelti, amint óvatosan közeledik Gáborhoz… Nem nagyon értette, hogy mit keres az anyja kezében egy baba,a ki nem Ő, egyszer megsimította a lábikóját ( a babáét), de aztán inkább a lakás felfedezését választotta, úgy döntött, hogy a babákról elég annyit tudni, hogy finom puha rugdalózót hordanak.

Egy szó mint száz: nagyon jó kis délután volt, remélem, majd még lesz folytatás.