G. beteg

Éjjel volt egy kis gond. Éjfél körül Gábor elkezdett köhögni. De nem ám akárhogy, fuldokolva. Majdnem infarktust kaptam, berohantam, felvettem, függőlegesben megnyugodott. Amint lefektettem, újra kezdte… Kiszívtuk az orrát, közben néztem a szemét, zöld (bocsi) kis trutyi jött belőle, és hörgött is… aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy pánikolós fajta, de a bébiőr ellenére sem mertem visszatenni a saját ágyába, hanem magunk közé vettük… szorongattam a kis kezét, és amikor több ízben is felriadt, mindig megringattam kicsit, és aggódtam hevenyen. Tényleg csak egy hangyafasznyi tartott vissza attól, hogy fel ne hívjam a dokit, vagy Tamást ne csesztessem addig, amíg be nem érünk az ügyeletre… Ötkor kihoztam a nappaliba, betettem a kis hintájába, és úgy tűnt, hogy ez jó ötlet volt, mert ugye félig ülve nem fuldoklott, tudott aludni egy nagyot… amikor D. felkelt, nekiláttam összepakolni a ruháit, merthogy ugye az előzetes tervek szerint ma Ő elutazik telelni a nagyihoz, közben fölhívtam a gyerekorvosunkat, aki megígérte, hogy dél körül jön is. A csapat fél 11kor el is indult a Balcsira, én meg gyorsan porszívózásba és felmosásba fojtottam az aggodalmam, majd amikor pont délben jött a doki, végre megnyugodhattam. Mint kiderült, a szemén kötőhártya gyulladás van, nem, nem a huzatos fajta, hanem a vírusos, a hörgői kicsit gyulladtak…kaptunk egy csomó recit, és a doki megnyugtatott, hogy ilyen rossz, mint most éjjel, már nem lesz… Hát ezt nem bánom. Neki is mondtam, hogy majdnem hívtam éjfélkor, hálistennek azt válaszolta, hogy nem akadt volna ki nagyon, Ő is tudja, hogy tényleg nem szoktam minden vacakért hívni… Elsétáltunk Gáborral a gyógyszertárba, majd háromra Tamás már itthon is volt, onnan már nem egyedül kellett aggódnom… ketten azért könnyebb. Bár most mindketten nehezen viseltük, hogy D. nincs itt, valahogy hirtelen nagyon üres lett a ház, de próbáltam azt a részét látni, hogy most végre teljesen a kisbabára koncentrálhatok… szerintem minden több gyerekes anya van úgy néha, hogy hogyan találja meg az egyensúlyt? Vagy csak én vagyok ilyen zöld? Mindenesetre G. jól van, igazság szerint a hintában való alvás után egész nap vigyorkázott, meg aludt (hörgés nélkül), nem volt olyan nagyon oda… Kis aranyom, még betegen is tündéri… Tudom, már sokszor írtam, és ezzel megint odateszek az egyensúlynak, de a világ legjobb kisbabája…most legyen lelkiismeretfurdalásom, vagy ne???

Ja, a mai kép (most egy darabig nem lesz sok, mert a fényképező is utazik a balcsira, merthát Dávidot fotózni kell… na, most G. szorul hátra…marha jó anya vagyok.): Dávid két kariajija látható rajta, a vízben oldódó zsírkréta, amivel dekorálhatja a fürdőkádat, és a bubifújó készülék (már nem bírjuk tüdővel, hogy minden este elhangzik a „bubuék, bubuék, és akkor aztán fújhatjuk rogyásig… végül is ez a 21. század, mindent lehet gépesíteni…). Ja, a víz a krétától piros, D.-nek nem esett baja…