Reggel arra keltünk, hogy leesett az első hó. Most aztán nem kellett D.t nagyon győzködni, hogy induljunk el az oviba, húzott volna már ki a kertbe kisgatyában, alig tudtam meggyőzni, hogy jobb, ha felöltözünk, mert a hóval hideg is jár…
Rugdosta útközben a havat, nagyon be volt sózva, úgyhogy el is döntöttem, hogy délután majd együtt lapátolunk. Mielőtt mentem érte az oviba, ki is készítettem magamnak a hólapátot, neki egy szemeteslapátot, hogy rögtön neki tudjunk állni, amint hazaér.
Az oviban rögtön az anorákját adtam rá, majd kezdődött a küzdelem hazafelé, ugyanis D. úgy döntött, hogy Ő akarja hazatolni a kisbabát…nem tudtam meggyőzni, hogy erre a próbálkozásra nem épp a havas-jeges út a legjobb, egyszerűbb volt hagyni (meg fotózni, és közben ezerrel résen lenni).
Itthon ellapátoltuk az összes havat, majd D. újabb ötlettel állt elő, miszerint „motojjal menjünk sétálni”. Én meg, amilyen hülye vagyok, mondtam, hogy ilyenkor nem motorral kell menni, hanem szánkóval, erre persze rögtön ordított, hogy akkor ő szánkózni akar. Közben hálistennek G. bealudt a babakocsiban, úgyhogy előkapartam a szánkót, hogy egy kicsit húzgáljam… vicces látvány voltunk: jobb kézzel tolom magam előtt a babakocsit, közben Dávidot húzom magam után szánkón… és persze amint kiléptünk a kapun, beleszaladtunk egy közeli szomszédba, aki közölte, hogy látta a Pihét, hogy kilógott az utcára, és most a focipályánál őrültködik. Na, rögtön arra indultunk, persze a kutyának esze ágában sem volt hozzám odajönni, ráadásul jött egy fiatal pár egy kutyussal (sétáltatták pórin), attól még jobban begőzölt, elkezdte amazt hergelni… Vagy fél órán keresztül próbáltuk megfogni (közben persze ügyelni kellett a 2 gyerekre) de nem sikerült. Hatkor már mind a két gyerek visított (D. a játszótérre akart menni, G. pedig a fürdővizébe), úgyhogy nem volt más választás, mint hazamenni, közben kurjongatni Pihének, hogy jöjjön Ő is… mivel nem jött, nyitva hagytam a kertkaput, hogy bejöjjön, ha akar… Tamás fél hétkor jött, akkor még a kutya nem volt sehol… Kereste kocsival is, gyalog is, de sehol semmi… Tippünk szerint összezavarta a hó, azért nem talál haza. Mindenesetre éjjelre is nyitva marad a kapu, hátha… csak kár, hogy egy ilyen frankó este ebbe torkollott… Ja, és nem a kapun ment ki, hanem hátul átlógott a szomszédokhoz (már pótkerítést is felhúztunk pedig, de valszeg átkaparta magát…francessenbele.), onnan ment valahogy ki az utcára… Pedig marha hideget mondanak éjjelre…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése