Pizsama-party

Dávidnak ma volt az uccsó nap az oviban a szünet előtt, és persze ezt nem lehetett buli nélkül hagyni: pizsi-parti volt egész nap, már a hónap elején megírták, hogy ma pizsamában kell vinni a gyereket… Ez itthon okozott egy kis fennakadást, mert a gyerek inkábba Thomasos farmerjében ment volna (ráadásul negyed hétkor kelt, és mire eljött az öltöztetés ideje, addigra már néhány idegszálam kicsit tépett volt) de megoldottam (én vagyok az anyja, leordítottam a fejét, hogy ha olyan buta, hogy nem akar bulizni menni, lelke rajta, maradjon itthon, majd Márkó egyedül megeszi az összes kakaóscsigát reggelire- na, ez hatott…sztem nem az ordítás, hanem Márkó, de már nem érdekelt).

Miután leadtam az oviban, jöttem haza, hogy Tamás is mehessen a dolgára (volt neki bőven, 2 oldalas bevásárló listát állítottam össze neki), majd én is találtam némi tennivalót ( 2 féle paleolit muffint sütöttem (igen, van ilyen, nem hülyültem meg, Tamás kiokosodott, állítólag használ az egészségnek, erről bővebben csak kérésre vagyok hajlandó…)), takarítgattam, mostam, egyebek, ja, persze, van egy kisbabám is, avval is kellett kicsit molyolni, majd olyan 1 tájban, amikor a baba aludt, már épp azon voltam, hogy mivel a baba abban a pillanatban fel szokott ébredni, mihelyt én napközben ágyat fogok, én egész egyszerűen lefekszem a szőnyegre meghalni aludni… Éééés ekkor hívott a drága férjem, hogy nem csak, hogy mindent beszerzett, de 20 perc múlva itthon van….mit mondjak, nem kicsit örültem. Amint hazaért, gyorsan eldaráltam, mit kell a babával tenni, ha felébred, és fejest ugrottam az ágyba. Másfél óra múlva újra embernek éreztem magam, úgyhogy miután T. hazahozta D.t az oviból, ahol a mellékelt képek tanúsága (köszi, Viki!) szerint jól érezte magát ismét, játszottunk pár menet F1et Tamással, és még arra is volt példa, hogy nem én futottam be 20.ként a mezőnyben…. Jaja, voltam ám 12. is!!!! (legalábbis asszem. De 13. bizonyosan. 17. meg tutizihertbiztos. Nem tudom, annyira még nem aludtam ki magam, hogy ilyenekre pár óra elteltével is emlékezzek. Ennyire én már sose leszek kipihent.).

Szóval mindannyian érezzük a közelgő ünnepek hangulatát, holnap Tamás elmegy Dáviddal együtt Kláriért és Katiért, akik nálunk töltik az ünnepeket (és segítenek a gyerekek körül, amíg én a konyhában „ünnepi menüsort” készítek, ami idén is elég cifra, elleszünk vele), én addig napközben fogadóképessé teszem a lakást, valamint legyártok egy adag szaloncukrot (marcipánosat, narancslikőrrel)… minden napom egy új kihívás….