Vendégség

Hétfő reggel Zsófiék elutaztak, sőt, Bobó már szombaton hazament, merthogy még van meló a gyerekszoba körül, ráadásul bevállalt valami nagy könyvelési melót, azzal is kéne haladnia, Fecó vasárnap délre jött, hogy az estét a mi társaságunkban töltse. Ez mondjuk nem volt némi hátsó szándék nélkül, mert igazából Tamás csábította el… az úgy volt, hogy megrendelte az amazonról a legújabb Wii-s játékot, a Forma1-et, és Tamás már csütörtök óta azt gyűri, és Fecó ebbe akart beszállni. Volt is nagy parti, bár Fecóval nehéz játszani, lévén ügyesebb bármelyikünknél, nem egy kiegyensúlyozott verseny, ha az ember vele küzd (igen, én is játszottam sokat, sikerült minden alkalommal a 20. helyet megszereznem (nem röhög, mutassatok nekem még egy nőt, aki Forma1et játszik), és elégedett voltam, ha nem sodródtam ki 5nél többször.). Vasárnap délután még meglátogatták a dédit, Dávidot is vitték magukkal meglepinek, mi meg addig Tamással jól éreztük magunkat (igen, Forma1eztünk (megint nem röhög)). Szóval tegnap reggel Ők haza, Dávid oviba ment, Tündi jött, látott és győzött a lakásban található káosszal szemben, én meg fél nap ajándékokat csomagoltam az emeleten. Ma meg vendégek jöttek, konkrétan Up-ék, akiknél szintén van már trónörökös. Legutóbb még D. születése után voltak nálunk, így aztán volt miről beszélgetni (meg persze a fiúk Forma1eztek…). Dávid rettenetesen be volt sózva, amikor mentem érte az oviba, és mondtam, hogy siessünk haza, merthogy jönnek a vendégek, Ő rögtön vágta, hogy biztos hoznak neki ajándékot, így aztán amikor csengettek, Ő már rohant az ajtóhoz, és kiabált, hogy „ hó’ van aándékom???”…alig ciki… Up-ék törpece is csuda aranyos, egy cseppet sem sírt nálam sem, már szépen mászik, sőt, a lépcsőt is meghódította. A nap beszólása viszont megint Dávidé (kié másé lenne), amikor kísértük ki Editéket, hangosan elköszönt: „sziasztok, vendégek!!!”….