Arról ugye már érintőlegesen volt szó, hogy Gábor sutyiban kinövesztett két fogat?
Még mindig nem térek magamhoz, hisz ennek azért előjelei is szoktak lenni, sőt én azt szoktam meg, hogy minden egyes fog pár átvirrasztott éjszaka jutalma lehet csak… Jó, persze, ne vonjunk le messzemenő következtetéseket, valószínűleg lesz ez még rosszabb is, de akkor is… Határozottan emlékszem, hogy előtte pár nappal kotorásztam a szájában duzzanatokat keresve, merthogy azért a nyála az egy kicsit folyik (de nem kirívó, átlagos, egy picit volt csak több, mint előtte pár nappal, és emiatt jutott egyáltalán eszembe a matatás, főként, hogy még nincs 6 hónapos, és Dávidnál azért később kezdődött a fogzás), de nem éreztem semmit…
Mindenesetre a fogai ott vannak, és előszeretettel használja őket arra, hogy pürékajálás közben ráharapjon a kanálra, és vigyorgó tekintettel tartogassa a szájában.
A másik püré-szokása: mivel nem nagyon bukik egyenlőre a sós kajákra (értsd: nem gyümölcs, hanem zöldségpüré), amint a nyakába kanyarítja az ember az előkét, Ő szorosan összezárja a száját, és csak akkor hajlandó kinyitni, ha az ember egy kicsi szószt a szájára ken, lenyalogatja, majd finomnak találja. Addig, apám, nincs az az isten, hogy a kanalat az ajkai közé erőltesd… remélem, előbb-utóbb rákap a zöldségre is, mert csak gyümölcsön még a legelszántabb vegák sem élnek meg…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése