Na, ez a hétvége is eltelt, különösebb esemény nélkül (értsd: szülés). A múlt héten vasárnap vittem Gábort délután sétálni, akkor is hívtam a Bobót, hogy hogy van, nem vette fel, én meg persze rögtön hívtam Ricsit, az meg szétröhögte az agyát, hogy én mennyire izgulok, aztán mondtam persze, hogy nem az izgalomtól lihegek, mint egy tüdőbajos, hanem közben a babakocsit küzdöm át a hóbuckákon, és a végén abban maradtunk, hogy hiába izgulok én ennyire, lehet, hogy egy hét múlva ugyanígy fogunk beszélgetni…így is lett, ma délután újra séta Gáborral (közben D. meg az apja „Maskafogót” nézett, aznap már vagy negyedszer…én fiam, hiába, jó az ízlése, bár ha még eccer végig kell hallgatnom, hogy „egy aprócska kalapocska, benne csacska macska mocska, akkor lehet, h vonítani fogok…. Tegnap este már azon kaptam magam, hogy Gábornak az esti ringatás-büfiztetés közben a Bóbita-bóbita táncol helyett azt dudorászom a fülébe, hogy „miumiújság…hív a cicuskád…nem még nem alszooooooom, még ébren álmodozom….hogy miről, azt neked tudnod kell”….na, itt hagytam abba, és bután néztem a kisfiamra, aki láthatóan remekül szórakozott… végül is a kisbabák szeretik az ismétlődő dolgokat, és mostanában ezt hallja a legtöbbször…)
Egyébként még annyit a tegnapi napról, hogy Tamás megint dolgozott, én meg már előtte este óta izgultam, merthogy Dávid újabban (főleg hétvégén) hajlamos nagyon korán kelni, és ha nem alussza ki magát, akkor egy kicsit persze süsü, na mondom, szép délelőtt lesz…
Hajnali ötkor G. jelzett, hogy tápolna egy kevesett, rögtön bedobtam egy dupla kávét, és miközben pelusoztam, hallom, hogy Dávid vinnyog….mint az állat átrohantam hozzá, kért egy kis kaakót, majd amikor bevittem neki, közölte, hogy „felkelni kéne”, na le is vert a víz, mondom szép egy nap lesz, de amikor mondtam, hogy még éjszaka van, aludni kéne, szó nélkül visszamászott….így esett, hogy háromnegyed hatra a kisbaba meg volt etetve, és visszaaludt, én meg itt ültem és blogot írtam olvasgattam a neten, és egyszer csak arra eszméltem, hogy nyolc óra elmúlt….Dávid negyed kilenckor jött csak elő, kisimult pofival, és egész délelőtt angyalkát játszott…. Csak lestem.
Egyébként még annyit a tegnapi napról, hogy Tamás megint dolgozott, én meg már előtte este óta izgultam, merthogy Dávid újabban (főleg hétvégén) hajlamos nagyon korán kelni, és ha nem alussza ki magát, akkor egy kicsit persze süsü, na mondom, szép délelőtt lesz…
Hajnali ötkor G. jelzett, hogy tápolna egy kevesett, rögtön bedobtam egy dupla kávét, és miközben pelusoztam, hallom, hogy Dávid vinnyog….mint az állat átrohantam hozzá, kért egy kis kaakót, majd amikor bevittem neki, közölte, hogy „felkelni kéne”, na le is vert a víz, mondom szép egy nap lesz, de amikor mondtam, hogy még éjszaka van, aludni kéne, szó nélkül visszamászott….így esett, hogy háromnegyed hatra a kisbaba meg volt etetve, és visszaaludt, én meg itt ültem és blogot írtam olvasgattam a neten, és egyszer csak arra eszméltem, hogy nyolc óra elmúlt….Dávid negyed kilenckor jött csak elő, kisimult pofival, és egész délelőtt angyalkát játszott…. Csak lestem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése